A következő címkéjű bejegyzések mutatása: őrség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: őrség. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. január 28., hétfő

Megmutatja téli arcát a gyönyörű őrségi skanzen

A hét, jellegzetes őrségi településből, szerből álló Szalafő Pityerszer névű része egy kicsi skanzen. Különlegességét az adja, hogy más skanzenekkel ellentétben itt az épületek máig az eredeti helyükön vannak.
Az Őrségi Népi Műemlékegyüttes épületei az 1700-as évekbeli állapotot őrizték meg. Az épületek ma is az eredeti környezetükben, korhű berendezéssel állnak a látogatók rendelkezésére. Nyáron is gyönyörűek, hóval borítva pedig igazán romantikus a skanzen. 









Mesebeli reggelt fotóztak ma a Vendvidéken

Apátistvánfalva az Őrségi Nemzeti Park területén, a Vendvidéken, az osztrák-magyar-szlovén Hármashatárnál, az osztrák határátkelőtől 10, a szlovén határátkelőtől 3 kilométerre helyezkedik el. Területe 1978 óta szigorúan védett és 2002 óta a nemzeti park része. A falu az Alpokaljai dombságon fekszik, erdőkkel és dombokkal körülvéve.
Ha az ember arra jár, és Apátistvánfalva felé közlekedve éppen fotózni támad kedve, olyan gyönyörű felvételt készíthet madártávlatból a településről, mint Rotter Zsófia tette ma a  kora reggeli szürkületben, amikor mesebeli tájképet “kattintott.” Nálunk most éppen ez lett a nap fotója, készítőjének gratulálunk.

2017. február 5., vasárnap

Gibanica / Folytatás a posztban



Az Őrség és Vendvidék közkedvelt süteménye a gibanica vagy kelt rétes, mely szerb és szlovén gyökerekkel is rendelkezik. A flódnihoz hasonlóan a gibanica is réteges sütemény, azonban réteslapokból készül. A tésztarétegek közé sokféle töltelék kerül: dió, alma, túró, mák, végül ismét túró, alma és dió. A legfelső lapot tejföllel gazdagon beborítják és kisütik. Kiváló vendégváró édesség, napjainkban is gyakran készítik.


Hozzávalók
  • 2 csomag 8 lapos réteslap
“Massza”:
  • 1 tojás
  • 5 dkg búzadara 1 tk. (4 g) sütőporral összekeverve
  • 0,5 dl olaj
  • 1 dl tej
  • csipet só
  • olaj a kenéshez
Töltelékek:
  • Mák – 30 dkg őrölt mák, 10 dkg cukor és egy vaníliás cukor összekeverve
  • Dió – 30 dkg darált dió, 10 dkg cukor és 1 vaníliás cukor összekeverve
  • Alma – 1,2 kg hámozott alma lereszelve, enyhén kinyomva, 12 dkg cukorral, két vaníliás cukorral és fahéjjal (ízlés szerint) összekeverve
  • Túró – 1 kg túró, két tojássárgája, 10 dkg cukor, 2 vaníliás cukor és egy csipet só – jól összekeverve
A tejfölös legírhez:
  • 3 tojás, 8 dl tejföl (2 nagy pohár) Habverővel felverjük a tojásokat és fokozatosan hozzáadjuk a tejfölt.
A “masszához” a tojásokat felverjük, belekeverjük a hozzávalókat.
Egy réteslaphoz hasonló méretű tepsit kikenünk olajjal, ebbe fektetjük, arányosan, egymásra a lapokat. Ha a tepsi kicsit nagyobb, mint a réteslap, kiegészítjük a lapokat még egy harmad réteslappal. Megkenjük olajjal, ráhelyezünk még 2 réteget, erre jön a grízes massza. Megint 1 lap, megkenjük olajjal és újra 2 réteg. 3-3 réteg között a massza – ez adja az alaptésztát.
Most jöhetnek a töltelékek.
Az olajjal megkent lapra egyenletesen rászórjuk a máktöltelék felét. Csurgatunk rá tojásos-tejfölös keveréket és lefedjük egy réteslappal. A lapot vékonyan megkenjük olajjal, erre jön a dió töltelék fele. Ismét csurgatunk rá a tojásos-tejfölös keverékből és lefedjük egy réteslappal. A lapot ismét vékonyan megkenjük olajjal, erre jön az almatöltelék fele. Az almát nem locsoljuk meg tejfölös keverékkel! Lefedjük egy réteslappal, ismét vékonyan megkenjük olajjal és következik a túrótöltelék fele. Lefedjük egy-két réteslappal és ismét vékonyan megkenjük olajjal. Ezt a rétegezést megismételjük a töltelékek másik felével. A végén, a tetejére 2 réteslapot teszünk és megkenjük a maradék tojásos-tejfölös keverékkel.
Előmelegített sütőben, légkeveréssel 160 fokon, alsó-felső sütéssel 180 fokon, kb. 1 órán át sütjük. Ha a teteje nagyon pirulna, fedjük le!

Kihűlve szeleteljük fel nagyobb kockákra. Tálaláskor, hintsük meg porcukorral!
Érdemes lerajzolni, megtervezni a sorrendet. A réteslapok számát is lehet változtatni, attól függ hány laposat vásároltunk, ha több, alulra tegyünk több réteget.
30×38 cm-es tepsiben készítettem, kisebb tepsiben, természetesen, magasabb lesz. Egy 24×32 cm-es tepsiben, készíthető fele mennyiségből is.
A recept alapja: A tradicionális gibanica

Gibenyica, vagyis tökös pite

hozzávalók / 4 adag

  • 60 dkg finomliszt
  • 25 dkg zsír (vagy margarin)
  • 10 g fahéj (őrölt)
  • 10 ek cukor (kristály)
  • 1.5 dl víz (meleg, sós)
  • 1.5 kg sütőtök (reszelt vagy sonkatök)
  • 1 ek zsír (a tepsi kikenéséhez)

elkészítés

  1. A zsírt a lisztben elmorzsoljuk, mint amikor linzertésztát készítünk, majd a meleg sós vízzel összegyúrjuk, hogy jól nyújtható tésztát kapjunk.
  2. A kapott tésztát elosztjuk és 2 lapot készítünk belőle.
  3. Az első lapot kizsírozott tepsibe tesszük, erre kerül a reszelt tök.
  4. A tököt megszórjuk fahéjjal (ha kevésnek találjuk a 10 g-ot lehet több is, lényeg hogy látni lehessen, hogy van benne), és a cukrot is rászórjuk.
  5. Ezután rátesszük a másik lapot, a szélein lenyomkodjuk, és villával megszurkáljuk a tésztát.
  6. Jól átsütjük, hogy a teteje kicsit megpiruljon. Ez eltarthat akár 1 óráig is.
  7. Miután kivettük a sütőböl, takarjuk le a tetejét egy nedves konyharuhával, hogy kicsit megpuhuljon.
  8. Vágjuk négyszög alakúra, és hidegen fogyasszuk.

  • sütési hőfok: 180°C

2016. december 28., szerda

Fekete-tó / Folytatás a posztban


Fekete-tó, más néven Fekete-láp (vend nyelven Črná mlaká) a vas megyei Orfalu községben található nagy kiterjedésű szigetszerű láp, Magyarország egyik legkiemelkedőbb jelentőségű, egyben legvédettebb természeti értéke.

A láp Orfalu község területére esik, Szalafő és Farkasfa határában, utóbbi ma már Szentgotthárdhoz tartozik. Orfalu és Farkasfa a Vendvidék részének tekinthető, Szalafő már az Őrség települése.
A helyet nagy kiterjedésű erdő veszi körül, az út nehezen járható.


A Fekete-tó, mint ahogy az már említettük jégkori láp, annak is az utolsó szakaszából, a felmelegedett, de még hűvös klímához kapcsolódik. Akkor a mai Magyarország területén rengeteg ehhez hasonló mocsár fordult elő, ezek többsége aztán eltűnt, s északabbra húzódtak vissza.
Az egykori úrbéri térképek tanúsága szerint itt még tó volt, mely ugyanakkor a Zala forrásvidéke is volt. A Zala évente csökkentette fokozatosan a vízszintet, míg más patakok hordalékkal töltötték föl. A feltöltődés valamikor a 18. században ért véget, de még az 1840-es években is voltak foltszerűen nagy összefüggő vízfelületek, amelyek mára már eltűntek, összezsugorodtak.
Az orfalusi szlovének körében rengeteg misztikus történet élt a tóról, mint egy mindent elnyelő, rejtélyes és baljós ingoványról. Ezek közül a leghíresebb egy elsüllyedt templomról szól, amit a tó mélye rejt, s azért merült a mélybe, mert egy asszony elátkozta, amiért elkésett a vasárnapi istentiszteletről. Ha templomot nem is rejt a mélye, de állatok, sőt emberek már belevesztek az ingoványába.
Az orfalusi szlovének az elmúlt századokban a szentgotthárdi ciszterci apátság jobbágyai voltak. A ciszterek környezetkímélő és gazdaságos erdőgazdálkodása révén szinte nem is esett kára a tónak, s rengeteg százötven évesnél idősebb fa is megtalálható erre, mely alkalmas fészkelő helye a fekete gólyának.
Minthogy a vidék 1919 után határsáv volt, eléggé zárt terület lett, főleg a II. világháború után, így nem folyt itt sem államosítás, sem TSz-esítés, a vidék egyedülálló módon érintetlen maradt, így a Fekete-láp is.
Zsohár Gyula 1941-ben Az Őrség növényföldrajzi vázlata c. munkájában publikálta először, s mutatta be a szlovének földjének eme ritka nagy kincsét.
Széleslevelű gyapjúsás

A Fekete-tó növénytanilag kuriózumnak számít. Növényei az utolsó jégkorszak utáni viszonylag hűvös klímához köthetők. Úgy három tőzegmohafaj található itt, amelyek közt lapul a vidrafű (Menyanthes trifoliata). A tó jellegzetes rovarevő növénye még a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) és néhány korpafű faj, amik a területet körbefogó mészkerülő erdei fenyvesek közt találhatók meg, mint például a lapos (Diphasium complanatum), a kapcsos (Lycopodium clavantum) és a kígyózó korpafű (Lycopodium annotium), de ez utóbbit már néhány éve nem találják. Meg kell említeni, hogy a korpafű szemlátomásra rengeteg növényből egy telepet alkot, voltaképp az a sokaság egyetlen egyed.
Májusban nyílik a láp belső területén a széleslevelű gyapjúsás (Eriophprum latifolium), amelynek virágai fehér színűek. A sásállományai között van a védett töviskés sás (Carex achinata).
A keleti oldalán növényállományai közt fontos a rekettyefűz és a füles fűz. Ritka és jellemző fafaja a szőrös nyír (Betula pubescens).
Pócs Tamás itt végzett kutatásai kimutatták a szintén jégkori eredetű békabuzogányt (Sparganium minimum).
Magyarországon is csak kevés helyen előforduló bordapáfrány (Blechum spicant) példányainak többsége is csak itt fordul elő, mellette él az ugyancsak különlegességnek számító hegyipáfrány (Oreopteris limbosperma) és tőzegpáfrány(Thelypteris palustris).
A talaj néhány helyen kisavanyodott, erodálódott, otthont adva ezzel kereklevelű (Pyrola rotundifolia), az ernyős(Chimaphila umbellata) valamint sok más körtikének.
Ősszel megváltozik a Fekete-tó növényvilágának főbb uralkodó fajai: egy rozsdássárga fűféle, kékperje (molinietum) lepi el a területet, amelyben megbúvik a kornistárnics (Gentiana pmeumonanthe).
Állatvilágának csúcsa a fekete gólya (Ciconia nigra), ami ráadásul itt is költ. A legközelebbi előfordulási helye az Őrségben van.

Elhelyezkedése
Fekete-tó (Vas megye)
Fekete-tó
Fekete-tó
Pozíció Vas megye térképén
é. sz. 46° 53′ 10″k. h. 16° 17′ 49″

2016. október 6., csütörtök

Magyarszombatfai fazekasság / Folytatás a posztban


 Közel 700 éves élő hagyománnyal büszkélkedhet az őrségi, belső-őrségi fazekasság. Van rá remény, hogy tovább fejlesszék e hagyományt, új műhelyeket hozzanak létre. A magyarszombatfai fazekasság egyre népszerűbb a turisták körében is. Az ott készült gyönyörű, a hagyományokból építkező motívumú eszközöket, egyre többen keresik. Szívesen vásárolják az ide látogatók. A termékek országosan is elismertek.

 Vas megye délnyugati részén a hegyekből folyó egyik patak völgyében található Magyarszombatfa, ahol emberemlékezet óta a lakosság nagy része gerencsér. Gerencsérnek vagy gelencsérnek mondják az agyagművest a Dunántúl délnyugati és az Alföld déli részén. Már a XIV. században ismeretes volt az őrségi fazekasság. Az Őrség agyagos talaja megalapozta a fazekasság kialakulását. A jó minőségű, tűzálló agyag és az edények égetéshez szükséges rengeteg fa tette lehetővé az itt élő emberek megélhetését. 
 Az igazán jó minőségű kékes vagy fehér földért négy-hét méterre is le kellett ásni. Fele-fele arányú keverékéből használati edényeket, a felette lévő sárga földből víztartó edényeket készítettek. A régi agyagbányák kutakra emlékeztetnek, ahonnan melencébe rakva adogatták ki az agyagot a felszínen várakozóknak. Az agyagot hazaszállították, gondosan letisztított helyre rakták, ahol az eső megáztatta, fagy megszaggatta. Az előkészített agyagot áztatták, majd a műhelyben tömbbé verték. Ezután jött a szelés majd a taposás, melyet több alkalommal is megismételtek. Az agyag pattogtatása és gyúrása után következhetett az edények megformálása. Nem a díszítettség adja meg művészi értéküket, hanem a fejlett formaérzék az edények nemes vonala, a részletek kidolgozásának finomsága. 
 Az edényeket az alábbi színekben mázolták: zöld, barna, sárga, fehér.  Készítményeiket Somogy megyébe vitték, mert ott jó a termőföld, de agyag nem volt. A két vidék termékei kölcsönösen kiegészítették egymást, hagyományos cserekereskedelem alakult ki közöttük; a fazekas termékeket szemes takarmányra cserélték. 
A Belső-Őrség jellegzetes agyagműves foglalkozása nemzedékről-nemzedékre szállt; a korongozás szakmai titkain kívül az agyag kitermelésének és előkészítésének fogásait is átörökítették.  Magyarszombatfa, Gödörháza és Velemér tarozik a híres belső-őrségi fazekas falvakhoz, de legjobban Magyarszombatfán maradt fenn a fazekasság.
 A településen működik az Őrségi Fazekasok Egyesülete, melynek célja a hagyomány megőrzése, továbbvitele. Az egyesület 15-20 tagból áll. 2012-ben több fazekas is elnyerte a nemzeti parki védjegy megtisztelő címet. A településen működő Fazekas-házban megtekinthető a mesterség története; ennek célja, hogy a fazekasságot megismerhessék az Őrségbe látogató turisták. 
Az őrségi fazekasság az egész megye számára jelentős értéket jelent.



Elhelyezkedése
Magyarszombatfa (Magyarország)
Magyarszombatfa
Magyarszombatfa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 45′ 42″k. h. 16° 20′ 16″Koordinátáké. sz. 46° 45′ 42″, k. h. 16° 20′ 16″osm térkép ▼
Magyarszombatfa (Vas megye)
Magyarszombatfa
Magyarszombatfa
Pozíció Vas megye térképén

2015. december 18., péntek

Pankasz / Folytatáshoz kattints a posztra


A település Szentgotthárdtól délkeletre 30 km-re fekszik, Őriszentpéter (6 km) és Zalalövő (7 km) között.
Vonattal elérhető a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon.
1393-ban Pankaz alakban említik először. 1428-ban és 1451-ben szintén Pankaz néven szerepel írott forrásokban.
Vályi András szerint "PANKÁSZ. Magyar falu Vas Vármegyében, földes Ura Gróf Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Rákoshoz nem meszsze, mellynek filiája, földgye sovány, erdeje, legelője elég van, kereskedésre is módgya lévén, második osztálybéli." 
Fényes Elek szerint "Pankász, magyar falu, Vas vmegyében, ut. p. Zala-Lövő, 238 ref., 50 kath. lak. Birja gr. Batthyáni, s m" 
Vas vármegye 1898-ban kiadott monográfiájában "Pankasz ősnemes őrségi község, 90 házzal és 470 legnagyobb részben ev. ref. vallású, magyar lakossal. Postája Őri-Szt.-Péter, távírója Körmend. A község határában téglagyár van. Földesurai a Batthyány grófok voltak." 
1910-ben 539 magyar lakosa volt.

Nevezetességei

  • Szoknyás harangláb, 1755-ből. Fából ácsolt, fazsindellyel és zsúppal fedett jellegezetes őrségi építmény.
  • Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény, mely az 1885-ben épült régi iskolában tekinthető meg. 1984-ben nyílt meg. Létrehozója Kováts Béla pankaszi tanító, aki a gyűjtemény nagy részét több évtizedes munkával gyűjtötte össze a faluban még fellelhető régi tárgyakat, emlékeket.
  • 19. századi kovácsműhely, melyet egy boronafalú régi pince anyagából építettek. Az egykori kovácsműhelyek eszközei, berendezése látható benne.


Elhelyezkedése
Pankasz (Magyarország)
Pankasz
Pankasz
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 50′ 17″k. h. 16° 29′ 55″Koordinátáké. sz. 46° 50′ 17″, k. h. 16° 29′ 55″osm térkép ▼
Pankasz (Vas megye)
Pankasz
Pankasz
Pozíció Vas megye térképén

Velemér / Folytatáshoz kattints a posztra


 Sindümúzeum

Magyarország nyugati határán, VendvidékVasi-Hegyhát és a Zalai-dombság által határolt háromszögben Hetés tájegység északnyugati szegletében lelhető meg a domborzati térképeken. A völgyet, amelyben Velemér (Magyarszombatfával és a hozzá csatolt Gödörházával egyetemben) megtalálható, a reformáció óta Zürich-völgynek is nevezték. Ma is gyakran említik Belső Őrségként, ami annak az emléke lehet, hogy nem a Szalaőrök vidékéhez, hanem a Kerka köré szerveződő őrséghez tartozott. Ma az Őrségi Nemzeti Park részét képezi. Környező települések: Magyarszombatfa,Szentgyörgyvölgy és Felsőszenterzsébet. A településen átfolyó kis patakocskát korábban Velemér-pataknak nevezték, a mai térképeken Szentgyörgyvölgyi-patak néven azonosítható. A Lendva és Kerka patakok segítségével a Muravízét táplálja.

 Jézus Urunk

Velemér ókori, középkori történelme összefonódik a gyepűk és a Szentháromság-templom történetével.
„Írott forrásainkban a 13. század végétől bukkan fel változó neveken: temploma után esetenként Szenttrinitás-ként említik, de mellette használatos volt a Velemér elnevezés is (1268-ban Velemer, Sancta Trinitas, 1273-ban Velemyr, 1601-ben Zent Trinitas, 1734-ben Velemér).”
A település 1800 előtt a Habsburgok által kialakított Tótsági járáshoz, majd 1800 és 1848, illetve 1860 és 1872 között az Őrségi, azt követően a Muraszombati, később a Szentgotthárdi járáshoz tartozott. A Belső-Őrség elnevezés a 19. század második felében alakult ki, de csak a 20. században vált általánossá. Velemért, Gödörházát, Magyarszombatfát és a ma Szlovéniához tartozó Szerdahelyt (Središce) sorolják ide. A település határában folyó patakot általában Veleméri-pataknak nevezik, de ismert a Curek-patak elnevezés is.
1732-től több mint 50 éven át a reformátusok Kustánszegre jártak templomba a katolizáció következményeként. Vallásszabadságukat 1783. november 2-án nyerték vissza.
„Az 1828-as jobbágyösszeírás szerint Veleméren 68 adófizető, köztük 35 jobbágy, 4 kovács és egy molnár lakott. A község és az egyház eggyé forrására jellemző, hogy 1875-ben a református presbitérium és a községi elöljáróság ugyanaz a testület volt.
A 20. század eleje Velemér legutolsó aranykora. A múlt század második felétől gyorsan szaporodó lakosság száma 1910-ben már 438 fő. Velemér 1622 holdas határa 120 gazdaságot tartott el (300 marha, 250 sertés, 36 hold szőlő). Jó anyagokból, kitűnő ízléssel épített téglaházai ma is e kort idézik, intézményei többségének (bolt, kocsma, önkormányzati iroda, könyvtár, vendégházak) az ekkortájt emelt épületek adnak otthont.”
A két világháború, majd a rendszerváltás előtti korszak ipari, gazdasági fejlődést nem hozott a település számára. Ma jellemzően az idegenforgalomból, valamint mezőgazdasági munkából tudja fenntartani magát a lakosság.

 Jellegzetes csűr Velemér Fő utcáján

Nevezetességei

Velemér jelentős műemléke a Papréten emelkedő, a Szentháromság tiszteletére szentelt, egyhajós, nyugati tornyos (azaz keletelt), a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel ellátott, kőből és téglából épült katolikus templom. A templom építésének pontos évszámát nem lehet tudni, a stílus alapján az 1200-as évek végére teszik. Freskóit Aquila János festette 1378-ban.
A reformáció idején a falu reformátussá lett, az ellenreformáció során a lakosság református maradt, a templomot 1732 átadták a katolikus egyháznak. A hívek nélkül maradt épület állapota leromlott, kis híján el is pusztult. Az 1800-as évek második felében egy tűzvész oltóvize megrongálta a freskókat. A templom sokáig tető nélkül állt és a hajójában fák nőttek.
A templomot és a freskókat több alkalommal restaurálták. A tetőzetet leszámítva, amely az eredetinek megfelelően lehet helyreállítva, a kis templom őrzi az 1300-as évek végén megteremtett képét. Jelen állapotában a legtöbb falkép jól látszik, néhány alig kivehető, de vannak teljesen elpusztult részek is.
A jelenleg katolikus templomban két mise van évente (Szentháromság napján és augusztus 20-án) a református többségű településen. Ezeken az alkalmakon kívül csak esetenként, például esküvők alkalmával van egyházi szertartás a szép műemléképületben.

 Szentháromság templom

A lélekszámához képest meglehetősen hosszú falu házainak, csűrjeinek (helyi szóhasználattal: pajtáinak) többsége megőrizte a helyi építészeti sajátosságokat. A régebbi épületek még boronafalúak (fagerendákból épültek), az újabbak már téglából vannak. Pajtákat és ólakat is lehet még látni, a régi házakban műemlékjellegű cserépkályhákat, bútorokat talál a látogató.

Az Őrségben található több tanösvény és kulturális útvonal. Ilyen az Őrizők útja, a Fürge cselle tanösvény, a Szent Márton út, a Dél-Dunántúli Kéktúra(Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra), valamint a Sárgaliliom tanösvény - amely utóbbi Veleméren vezet keresztül és az itt őshonos virágról kapta a nevét.

Az őrségi jelkincs eredetét és a székely írással való kapcsolatát kutatja és mutatja be a Fő utca 7. szám alatt található Sindümúzeum, amely előzetes egyeztetés esetén látogatható.
A múzeumot Varga Géza alapította. A kiállítás kezdetben csak időszakosan volt megtekinthető az őrségi „Nyitott porták” rendezvény keretében.
A kiállításnak helyet adó házban száz évvel ezelőtt Tóth Sándor gerencsér (őrségi fazekas) lakott, aki elkészítette a ház tetőcserepeit is, közte a házban ma működő szálláshelynek nevet adó és a ház ormán máig látható kis cserépmadarat. A Sindümúzeum kezdetét jelentő néprajzi anyag az egykori Tóth-porta hátramaradt tárgyaiból alakult ki az 1990-es években.
A portán lévő épületek tetőzetéből kb. száz rajzos sindü került elő, további százat pedig Velemér lakosaitól kapott a múzeumalapító. Az Írástörténeti Kutatóintézet által támogatott kutatótáborok során fellelt további tárgyakkal együtt idővel olyan néprajzi anyag gyűlt össze, amely indokolta a kollekció kiállítását. Erre különösen azért volt szükség, mert a magyar néprajztudomány számára (Nagy Zoltán megyei múzeumigazgató néhány cikkét leszámítva) lényegében ismeretlen a rajzos sindük műfaja.

Tárgyai

A múzeumnak nevet adó „sindü” szó a zsindely helyi megfelelője, de nem fazsindelyt, hanem házilag készített tetőcserepet jelent. A néprajztudomány előtt lényegében ismeretlen rajzos sindükből a Sindümúzeumban néhány tucat tekinthető meg, és több száz sindü látható rajzon vagy fényképen.
A sindükön túl elsősorban az őrségi fazekasok által készített régi és új cserépedények láthatók az állandó kiállításon. A Sindümúzeum kiállítását gyarapítja a Magyarszombatfán évente megrendezett Fazekasnapok legszebb edényei közül is néhány (az őrségi fazekasokon túl például Czibor Imre alsópáhoki és Farkas Gábor békéscsabai mesterek alkotásai).
A múzeumban megtekinthető a vidék legkorábbi, ismert égetett agyagtárgyának, a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor hiteles másolata.
Ezeken túl néhány bútor és más műtárgy is gazdagítja az állandó kiállítás anyagát: megtekinthető például az ötven éve e házban élt Gyenese Botfaragó Gyula fafaragó néhány személyes tárgya is, és az alkotásairól készített fényképek.
A kiállítás anyaga, a tárlatvezetés mondanivalója akkor érthető igazán, ha a látogató át tudja tekinteni a múzeum környezetének történelmét, kultúráját és természetrajzát is. Az ismertető előadás meghallgatására kb. egy órát érdemes szánni.

További nevezetességek

  • A református templom
  • Önkormányzati tájház


Velemér látképe

Elhelyezkedése
Velemér (Magyarország)
Velemér
Velemér
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 44′ 16″k. h. 16° 22′ 40″Koordinátáké. sz. 46° 44′ 16″, k. h. 16° 22′ 40″osm térkép ▼
Velemér (Vas megye)
Velemér
Velemér
Pozíció Vas megye térképén