A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szlovákia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szlovákia. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. február 29., szombat

ÉSZAK KOMÁROM - EURÓPA UDVAR / Többi képért katt a posztra !

Ez a különleges építészeti alkotás a komáromi Európa műterem építészeinek műve. A 6500 m² kiterjedésű téren az épületek stilizált formában különböző európai országok építészetét mutatják be. A Dél-Szlovákiában fekvő város történelmi szívét és az Európa-udvart a három régi városkapu köti össze, a Szent István kapu, a IV. Béla kapu és a Mária Terézia kapu. A Zichy palota belső parkjából nyíló Mátyás kapu, ami a legnevesebb királyunkról kapta a nevét, a várossal közeli érzelmi kapcsolatban van. A kapu az udvar egyik domináns építménye. Alakjával és színeivel Mátyás király korabeli építészetet idézi. A tér közepén az eredeti kút működő másolata áll, ami 1878 óta a Főtéren, a városháza előtt állt.












2017. április 11., kedd

Szepesi vár


 Lőcsétől 15 km-re keletre fekszik, Szepesváralja település mellett. 634 m tengerszint feletti magasságban, a környék fölött mintegy 200 méterrel kimagasodó mészkősziklára épült.
 A sziklát, amelyen épült, már az i. e. 5. évezred óta lakták. Az i. e. 1. század és a 2. század között az úgynevezett púchovi kultúra idején nagy kiterjedésű erődöt építettek ki a kelták. Ennek udvarán lakóházakat, gazdasági és kultikus építményeket, valamint kőutakat hoztak létre. Az erőd falait a régészeti ásatások során megtalálták, a falak a várudvaron még felismerhetők. Miután az erőd megsemmisült, a szomszéd dombon, a Drevenyiken, egy másik erőd épült. Csak ennek a másik erődnek a megsemmisülése után kezdték építeni a mai szepesi várat. A vár legrégibb része a 11-12. században épített kör alakú lakótorony és a sziklába vájt téglalap alakú ciszterna és védőfal, amely a 13. század első felében a szikla tektonikus mozgása miatt semmisült meg. A 13. század első harmadában építették a mai kör alakú lakótornyot, a donjont a várudvar közepén, a nagyméretű, háromszög alakú román stílusú palotát az északi oldalon és a felsővár további részeit. Ezek az épületrészek az architektúra fő részeivé váltak, és meghatározó jellegűvé váltak a komplexum további építészeti fejlődésében.
 tatárjárás idején IV. Béla szorgalmazta a várépítéseket, ezért a szepesi vár területén 1249szeptember 19-én a szepesi püspöknek egy területet ajándékozott, ahol saját költségén felépíttethetett egy tornyot és egy palotát. Ekkor keletkezett a helytartói palota, ez az első hozzáépített objektum az eredeti várhoz. Ez az adománylevél a szepesi vár első írásos említése. A prépost megépítette a külső várudvart a tornyos bejárattal, lakóépülettel és külső várfallal. A század végére azonban a közeli szepesi káptalanba költözött, így két jelentős közigazgatási központ is működött, a káptalan – egyházi jelleggel, és a vár – világi jelleggel. A vár Szepes vármegye központjává vált, a mindenkori szepesi ispánok székhelye lett, gyakran jelentős személyiségek lakhelye. A 13. század második felében a vár körül számos csatát vívtak. 1275-ben a király ellen fellázadt Roland comes (szepesi ispán) foglalta el. Ezután Kun Erzsébeté, IV. (Kun) László király anyjáé volt. A vár birtoklásáért a 14. század első felében is harc folyt. 1304-ben Károly Róbert hívei foglalták el Vencel híveitől. 1307-ben rövid időre a csehek szállták meg, 1312-ben Csák Máté akarta elfoglalni, de a védők megvédték a várat. A 14. század utolsó harmadában I. Lajos uralkodása alatt a régi alap mellett a nyugati oldalon új várudvar keletkezett, melyet most középső várudvarnak hívnak, ez 150 méter hosszú és 60 méter széles.
 Az alsó várudvart Zsigmond király halála után lánya, Erzsébet királyné építette, miután 1443-ban szolgálatába fogadta a huszita Giskra Jánost, aki seregével széles körű építkezésbe fogott. Első munkája a vár alatti lejtőn a kör alakú erődítmény volt önmaga számára, mely körül tábort vert a sereg, ezután került sor a várudvar kiépítésére. A vár fokozatosan nyerte el mai formáját és kiterjedését. Két őrtornyot és széles járdájú várfalat emeltek, ezek nagy mértékben megnövelték a várkiterjedését (285 méter hosszú, 115 méter széles). Giskra János ebben a várban védte a kiskorú utószülött László király érdekeit. A vár történetében jelentős volt az 1464-es év, amikor a mindeddig királyi várat és a szepesi ispán örökletes címét az uralkodó Szapolyai Imre és Szapolyai István főnemeseknek adományozta. Bár a Szapolya család több mint 70 várat birtokolt, a szepesi várat tartották a családi várnak és ott is székeltek.
A várat jelentősen korszerűsítették és kiépítették. Egy új késő gótikusSzent Erzsébetnek szentelt kápolnát építettek, a vártornyot megmagasították és megerősítették, gótikus stílusban átépítették a román stílusú palotát, ebben lovagtermet is létrehoztak. Ugyanazon kőfaragókat alkalmazták, akik a szepeshelyi temetkezési kápolnát építették fel számukra. A várban született a Habsburg-házi királyok előtti utolsó magyar király, Szapolyai János, ő volt egyben a vár utolsó Szapolya tulajdonosa is, mert miután elvesztette a harcot a magyar trónért, 1528-ban kétheti ostrommal vették be a várat a császári seregek, és a Habsburgok a várat elkobozták, s hamarosan, már 1531-ben Thurzó Eleknek ajándékozták. A Thurzó család is saját szüksége szerint építette át a várat, több épület ez időben vált reneszánsz stílusúvá, ők főleg a belső terek átalakítását végeztették el. 1604-ben Bocskai serege sikertelenül ostromolta. Amikor 1636-ban férfiágon a Thurzó család kihalt, a várat a Csáky család karddal szerezte meg. Csáky István, a nemzetség szepesi ágának megalapítója egyesíteni próbálta a felső várudvar körüli hosszú traktusokat árkádok és átjárók építésével, és szerette volna rangos székhellyé változtatni a várat. Ez a terve a nehéz megközelíthetőség és a nemesség kényelmi igényeinek növekedése miatt nem valósult meg.




Elhelyezkedése
Szepesi vár (Szlovákia)
Szepesi vár
Szepesi vár
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 00′ 02″k. h. 20° 46′ 06″

2016. október 27., csütörtök

Csíz / Folytatás a posztban


1274-ben "Chyz" néven említik először, de már korábban alapították. A pápai tizedjegyzék 1332-ben Chis néven említi. A Tukó családé, később más nemesek birtoka. 1566-ban és 1682-ben elpusztította a török. 1773-ban 15 jobbágy, 7 zsellér és egy vagyontalan család lakta. 1828-ban 71 házában 559 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint "CSÍZ. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Urai Kubinyi, Abafy, és Hamvay Uraságok, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Rima vize mellett, Rimaszétshez közel, ’s ennek filiája, Serkétöl fél mértföldnyire, határbéli földgye mindenféle gabonát bőven terem, réttyének fele jó, legelője szoross, fája nintsen, piatzozása két, és három mértföldnyire, gyümöltsös kertyei jók, káposztás földgyei hasonlóképen, keresettyek más helyeken a’ szőlö mivelésböl, malma helyben, kendert áztató vize alkalmatos, második Osztálybéli." 
Fényes Elek szerint "Csiz, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, a Rima és Balogh összefolyásánál, Rimaszécshez 1/2 órányira: 85 kath., 483 ref., 90 evang. lak. Róna határa első osztálybéli; rétje, erdeje elég. F. u. Abaffy, Kubinyi, Hamvay, s m." 
A földjében rejlő gyógyvizet 1860-ban egy helybeli gazda fedezte fel, aki kútásáskor ivásra alkalmatlan sós vizet talált. A későbbi vegyelemzés során kiderült, hogy a víz jód és bróm tartalmú. A fürdő létesítéséhez részvénytársaság alakult és a gyógyfürdő a környék kedvelt üdülőhelye lett. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Putnoki járásához tartozott. 1938 és 1944 között Magyarországhoz tartozott. A fürdőt a II. világháborút követően korszerűsítették és bővítették.
 Az 1848–49-es szabadságharc emlékműve Tompa Mihály mellszobrával

Népessége

1880-ban 545 lakosából 491 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 555 lakosából mind magyar anyanyelvű volt.
1900-ban 667 lakosából 658 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 691 lakosából 686 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 747 lakosából 662 magyar és 64 csehszlovák volt.
1930-ban 706 lakosából 541 magyar és 81 csehszlovák volt.
1941-ben 646 lakosából 602 magyar és 4 szlovák volt.
1991-ben 692 lakosából 398 magyar és 205 szlovák volt.
2001-ben 690 lakosából 493 magyar és 169 szlovák volt.
2011-ben 666 lakosából 417 magyar és 167 szlovák volt.
Újsághirdetés 1914-ből

Nevezetességei

  • A falu jódos-brómos vizű gyógyfürdőjéről híres, ma ez Szlovákia egyik legjelentősebb gyógyfürdője. Csíz fürdő a Rima és a Sajó folyó torkolatától 4 kilométerre, Csíz községben helyezkedik el, és kialakulását a sós ízű jódos-brómos ásványi vizének köszönheti (jódtartalma 26 mg/l). Az éghajlati viszonyok gyógyászati szempontból nagyon kedvezőek, sok a napfény, egészséges, száraz és tiszta a levegő. Központi fürdőépülete a 19. század végén épült.
  • Református temploma a 19. század végén épült klasszicista stílusban.
  • Barokk-klasszicista kúriája a 18. század végén épült.
  • Neoklasszicista kúriája a 19. század közepén épült.
  • A falu egykor híres Anna-bálok színhelye volt.
  • Kogler László – a fürdő múltját felelevenítő – falfestményei a helyi presszóban.

 Mintha egy évszázadnyit visszarepülne az ember az időben, olyan érzése támad az idelátogatónak, mikor végigjárja Csízfürdő régi sétányát.
Csízfürdő (Číž)
A rendkívül jó állapotban megőrzött, ma is használatban lévő, favázas, téglából épített fürdőházak, szállodák, a gondozott parkok és a bennük meghagyott évszázados famatuzsálemek különleges hangulatot árasztanak. Szinte már azt várná az ember, hogy napernyővel sétálgató, füles, fürdőkben használatos bögrécskékből gyógyvizet kortyolgató hölgyekkel, keménykalapos urakkal találkozzon Csízben.
Hygiea, Themisz, Neptunus
Csízfürdő három antik kori istenségről elnevezett forrásnak köszönheti jó hírét. Az első forrást – amelyet Themisz istennőről, a természet és az emberi ügyek egyensúlyának fenntartójáról neveztek el később – kútásás közben, véletlenül fedezte fel Harnócz András helyi lakos 1862-ben. Az ásott kút rendkívül erősen sós vizének ivókúraként és kádfürdőben tapasztalt jótékony hatásait azonnal felismerték, a fürdő kezdetekben a helyieknek nyújtott felüdülést. 1865-ben Dr. Than Károly figyelt fel a csízi vízre, vegyelemzését elvégezve annak magas jód- és brómtartalmát állapította meg. Az ilyen összetételű és ennyire erős oldatú gyógyvíz ritkaság egész Európában. 1865 után Artur Glos geológus és bányamérnök kezdeményezésére újabb kutat kezdtek ásni. Több hónapos munka után végül 35 méteres mélységben találtak rá egy másik, bővizű forrásra. Ezt már Hygieáról, a tisztaság, az egészség és a közegészségügy istennőjéről nevezték el. A harmadik forrás a vizek és tengerek istenének, Neptunusnak a nevét viseli, ennek a vizét főleg a kádfürdők feltöltésére használták és használják ma is. Csízfürdőben ma már több mint másfél évszázados a fürdőkultúra, amely a település jó hírnevét messzire elvitte. 1888-ban a Rima-Murányi Társaság a gazdag vízforrásra alapozva elkezdte a fürdőhely fejlesztését, ekkor épült a Mária, Margit, Kamilla, Horváth és Ilona fürdőház és a szállodák.
Csodálatos szépségű a Mária szálloda

Mire jó a csízi víz?
A gyógyvizet ivókúrára és kádfürdős gyógymódban használják. Ez a forrás egyike azon keveseknek, amely jó eredménnyel gyógyítja a csípőízület gyermekkori nem gyulladásos eredetű elváltozását és a krónikus osteomielitis betegséget, azaz a csontvelőgyulladást. Emellett a csízi vízzel készült szappanokat a múlt század elején többféle bőrbetegségre is használták, főleg a fiatalkori akné gyógyításában értek el jó eredményeket. Ma már a stressz okozta betegségekben szenvedők számára is felüdülést kínál Csízfürdő, mozgásterápiával, fizioterápiával, rehabilitációs medence használatával is gyógyítanak. Néhány évvel ezelőtt melegített vizű szabadtéri stranddal is bővült a szolgáltatás. Kezdetekben csak a nyári szezonban működött a fürdő, majd az alpesi stílusban megépített szállodák megnyitásával egyre hosszabbodott a fürdőszezon ideje, 1956-tól pedig már egész évben fogadja a gyógyulni vágyókat a csízi fürdő. Az ízléses kis fürdőházak mellett 1975 és 1980 közt felépült egy – a falusi környezetbe egyáltalán nem illő – betonmonstrum is, lényegében ma már ebben, a Rimava nevű épületben összpontosulnak a szolgáltatások. A fürdőkomplexum 1996 óta részvénytársasági tulajdon, a szolgáltatások színvonala európai szintű, az árakat pedig igyekeznek a szlovákiai betegek pénztárcájához megszabni. Csíz gyógyvize nemcsak itthon, hanem bő egy évszázaddal ezelőtt az Egyesült Államokban is ismert volt. A palackozott vizet vonattal Fiuméig szállították, majd onnan Amerikába, ahol a Saint Louisban 1904-ben megrendezett világkiállításon aranyérmet nyert a gyógyvíz. Érdekesség az is, hogy 1934-ben T. G. Masaryk – akinek Alica nevű lányát kezelték a csízi gyógyfürdőben sikeresen – gyermekgyógyintézetet építtetett itt, ez a ma is működő Milan fürdőház. Csíz községnek a legutolsó népszámlálási adatok szerint 670 lakosa van, mintegy kétharmaduk magyar. A vendégszerető fürdőhelyen a helyiek emlékezete és a leírások szerint egykor híres Anna-bálokat tartottak. Talán a jövőben sikerül ezt a szép hagyományt újraéleszteni, akár turisztikai látványossággá fejleszteni.
Elhelyezkedése
Csíz (Szlovákia)
Csíz
Csíz
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 18′ 47″k. h. 20° 16′ 46″

2016. október 6., csütörtök

Trencsén / Folytatás a posztban


A Középső-Vágvölgy legnagyobb városa a Fehér-Kárpátok lábánál, a Vág folyó két partján fekszik.
 A régészeti leletek tanúsága szerint Trencsén környékén már 200 000 évvel ezelőtt is élhettek emberek. A legkorábbi feltárt település a hévmagyarádi kultúra telepe az i. e. 2. évezredből került elő. A késő bronzkorban a Várhegyen a lausitzi kultúra erődített települése állt, de később a puhói kultúra, majd latén kori erődített település és kereskedelmi központ volt ezen a helyen. Ekkor a kelták szállták meg ezt a területet. A római korban kvád és markomann törzsek élhettek itt. A települést "írott forrásban" először 179-ben említik Laugaricio néven, amikor M(arcus) V(alerius) Maximianus római serege idáig üldözte a megvert kvádokat. Erre emlékeztet a várszikla falán található római felirat.
Vára a Vág jobb partján, 260 méter magas hegyen áll, ez a Felvidék egyik legnagyobb vára, amely 1069-ben már állott. Sikerrel tartóztatta fel Vratislav cseh király, majd 1069-ben Ottó morva őrgróf és 1108-ban Szvatopluk cseh király hadait. 1241-42-ben őrsége megvédte a tatárok támadásával szemben.1263-ban Cseszneki Jakab volt a vár ura, de 1302-ben Vencel király elvette a Csesznekiektől, s Csák Máténak adta, akinek tartományi székhelye lett, majd halála után 1321-ben Károly Róbert kemény ostrommal foglalta el. 1335-ben itt kötötte meg a békeszerződést Károly Róbert, János cseh és Kázmér lengyel király. 1377-ben itt tartották Mária királynő és Luxemburgi Zsigmondesküvőjét. Királyi vár, majd a Hunyadiaké. A 15. században a Szapolyaiaké lett, de 1528-ban Ferdinánd hadai egy hónapi ostrom után bevették, az ostrom során leégett. 1605. július 1-jén Bocskai serege foglalta el. 1622-ben itt őrizték 3 hónapig a Szent Koronát. 1665-ben itt gyűltek össze a vasvári békével elégedetlen főurak. 1704-ben rövid időre elfoglalták a kurucok, de megtartani nem tudták. 1708. augusztus 3-án falai alatt zajlott a vesztes trencséni csata, melynek súlyos következményei lettek. 1782-ben elhagyták a jelentőségét vesztett várat, pusztulását 1790. június 11-én a városban kitört és a várra átterjedt tűzvész pecsételte meg. Az 1960–70-es években maradványait helyreállították.
 A vár alatt fekvő települést mint vámszedő és vásáros helyet 1111-ben és 1113-ban a zoborhegyi bencés apátság oklevele említi először. 1241-ben említik Bogomer trencséni ispánt, aki a várat a tatárok ellen védelmezte, a település azonban valószínűleg megsemmisült. A 13. század végén Csák Máté Trencsénre is kiterjesztette fennhatóságát, és hatalmas birtokainak központjává tette. Halála után 1321-től újra királyi birtok, ekkor már városi joggal rendelkezett. A város erődítményei a 15. században épültek. A két kapuval ellátott városfal az erődített plébániatemplommal és a vár erődítéseivel egybeépítve egységes védelmi rendszert alkotott. 1412-ben Luxemburgi Zsigmond Trencsént szabad királyi városi rangra emelte. A város egyenlő jogokat élvezett Budával és Székesfehérvárral, és a Magyar Királyság legjelentősebb városai közé tartozott.
1528. június 28-án, amikor a császári hadak a várat egyhavi ostrom után bevették a várost is felégették és kifosztották. Súlyos károk keletkeztek a város védműveiben is.1543-ban a városi magisztrátus a városfalak további megerősítését határozta el, mely során az Alsó, vagy más néven Török kaput félköríves barbakánnal és kisebb toronnyal bővítették. Megerősítették a plébániatemplomot és a Szent Mihály kápolnát, félig lebontották a ferences kolostort, azonban újjáépítése már nem történt meg, és falai még 1596-ig álltak. Azt, hogy a városi vezetők aggodalmai nem voltak alaptalanok, megmutatták a hamarosan bekövetkező események. 1599-ban a szultán szolgálatában álló krími tatár hordák pusztították el az egész vidéket, 1604-ben pedig Bocskai hajdúi okoztak hatalmas károkat. A pusztítás megismétlődött húsz évvel később Bethlen Gábor hadainak támadásával, majd 1625-ben mindezt egy nagy árvíz tetőzte be. 1644 – 1645-ben I. Rákóczi György serege dúlta a vidéket. 1656-ban a pestisjárvány300 lakost ölt meg. 1663-ban újra török hadak pusztították a Közép-Vágmentét. A támadás október 2-án érte el a várost, melynek védelmében több mint 300 katona és városi polgár esett el, sokakat rabságba hurcoltak. A környéken 17 falu pusztult el teljesen.
1678 és 1683 között Thököly Imre hadai pusztították a város környékét, amely a legnagyobb veszteségeket mégis a Rákóczi-szabadságharc során szenvedte el. A kurucok 1704. február 14-én zárták körül a várost, mely csak négy évi blokád után lélegezhetett fel. A dühöngő éhínség és járványok után 1708. május 14-én hatalmas tűzvész tört ki, melyben 195 ház a piaristák templomával együtt porig égett és helyrehozhatatlan károk érték a város védőfalait is. Az 1710-ben kitört pestisjárványnak több mint ezer ember esett áldozatul, majd 1715-ben a pestis újabb hullámának 222 áldozata lett. A háborúk és katasztrófák által okozott károk és veszteségek példa nélkül állnak a felvidéki városok között.
 A 16. és 17. század katasztrófái közepette a városban virágzott a művészet és kultúra. A 16. század második felében habánok telepedtek itt le akik megalkották a híres trencséni majolikát. A harmincéves háború során Trencsént és vidékét cseh és morvaországi menekültek tömegei árasztották el.1637-ben a prágai Jan Václav Vokál megalapította az első trencséni könyvtárat, mely 1664-ig működött. A 19. századig nyomda is működött a városban.
1649-ben Trencsénben jezsuiták telepedtek le, majd három év múlva megalapították iskolájukat. Hatásukra indult meg az akkor evangélikus többségű városban a rekatolizáció. 1655-ben kezdte működését a trencséni noviciátus, 1657-ben pedig megnyílt az új kollégium épülete, ahol a színház is működött. A templomot és az iskolát 1776-tól a piaristák vették át.
1790. június 11-én ismét szörnyű tűzvész tört ki a városban, melyben szinte az egész belváros leégett. Súlyos károkat szenvedett a plébániatemplom és a paplak is, a legnagyobb veszteség mégis az ősi vár pusztulása volt, melyből csak füstölgő romok maradtak, és többé már nem épült fel. Szenvedett a város a napóleoni háborúk alatt is. 1805-ben itt vonult át I. Sándor orosz cár serege útban Austerlitz felé, 1813-ban pedig 36 ezer orosz katona vonult át útban a lipcsei csatába.1813-ban újra nagy árvíz pusztított, mely 44 lakos életét követelte. A várost közvetve sújtotta az 1866-ig königgrätzi csatais, mely után a megvert osztrák sereg maradványai érkeztek ide súlyos kolerajárványt okozva. A porosz–osztrák háborúbanrészt vett a „drótos regiment”nek csúfolt trencséni 71. gyalogezred is, melynek 1880-tól itt volt a székhelye. Az osztrák-magyar kiegyezés kedvezőtlenül érintette Trencsént, mely 1867-től szabad királyi városi jogait elveszítve Trencsén vármegye alárendeltségébe került.
 Fényes Elek szerint „A város maga kőfallal vétetik körül és csak 82 házat számlál. Nevezetesebb épületei: az igen szép piarista szentegyház; másik szentegyháza közel a városhoz egy dombon áll, s ez egyuttal parochialis, és temetkező helye vala az Illésházy családnak; a vármegye és a városháza; a piaristák kastélya. Van itt k. gymnasium a piaristák felügyelése alatt; evang. és héber imaház. A külváros házai közt, mellyek 350-re mennek, kevés szépet találni. Népessége a bel- és külvárosnak 3200 lélek, kik jobbára r. katholikusok, aztán evangelikusok és héberek. Nyelvet illetőleg tótok, magyarok és németek. Földe a rónaságon igen termékeny; legelője a Vágh szigetében jó; erdeje távol van; gyümölcse, kivált szilvája sok. A földmivelésen kivül kézmüvességet és kereskedést is folytatnak a polgárok. Híres a trencséni sör. A város 2 falut is bir, u. m. Hamrit és Zabineczet; s főhelye a megyei igazgatásnak.”

Nevezetességei

  • A vár.

  • Trencséni felirat a várszikla oldalán, mely a rómaiak egykori jelenlétének állít emléket.
  • Az egykori Hunnia dombormű. A trencséni vár alatti sziklafalon 1916. október 4-én szentelték fel a Kara Mihály szobrászművész tervei alapján faragott Hunnia domborművet, amely az első világháborúban elesett hősöknek állított emléket. Az elcsatolás után a csehszlovák hatóságok többször utasították a várost az emlékmű eltávolítására. A város vezetői azonban ragaszkodtak az emlékműhöz, s nem tettek eleget a felszólításnak. Eltávolításának legfőbb helybéli szorgalmazója Karol Štúr, a helyi nacionalisták vezére volt. Mivel a város vezetése több évnyi huzavona után sem engedett a követeléseknek, végül a vármegye távolíttatta el az emléktáblát, s helyébe a huszita Jiskra János domborműve került.
  • Kegytemploma a Várhegy kiemelkedő szikláján áll, 14. századi gótikus háromhajós épület. Alabástrom kegyoltárát Dorner készítette, kedvelt búcsújáróhely.
  • A piarista templom 1650-ben épült.
  • A várostorony 1543-ban épült a török támadások ellen, 1934-ben megújították.
  • A várostól 5 km-re északra hegyoldalban állanak az 1224-ben alapított szkalkai (Vágsziklás) bencés apátság romjai. Erődítései a huszita harcokban játszottak szerepet. Kéttornyú barokk temploma romokban áll.

  • Híres emberek

  • Itt hunyt el 1321. március 18-án Csák Máté, a Felvidék ura.
  • Itt hunyt el 1521. április 15-én Szapolyai Hedvig, János király anyja.
  • Itt hunyt el 1621. június 5-én Révay Péter koronaőr, politikus, író.
  • Itt született 1883. október 26-án Zemplén Géza kémikus, az MTA tagja.
  • Itt született 1859. szeptember 21-én Waldperger Ferenc katolikus plébános
  • Itt született 1891. szeptember 7-én Zamaróczy Jenő gépészmérnök.
  • Itt született 1860. július 22-én Laczkó Dezső geológus, paleontológus, piarista tanár, házfőnök, gimnáziumigazgató, az általa alapított veszprémi múzeum (ma: Laczkó Dezső Múzeum) első igazgatója

Elhelyezkedése
Trencsén (Szlovákia)
Trencsén
Trencsén
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 53′ 31″k. h. 18° 02′ 12″

Gúta / Folytatás a posztban


Gúta (hivatalos szlovák nevén 1948-ig Guta, azóta Kolárovoszlovákiai település a Nyitrai kerületbenKomárom és Ógyalla mellett a Komáromi járás három városának egyike. 10 696 lakosával, melynek döntő többsége: 8201 magyar, 2083 pedig szlovák, a Csallóköz legnagyobb települései közé tartozik.
Kisalföldön, a Csallóköz keleti szélén, a Vág és a Kis-Duna folyók összefolyásánál fekszik Pozsonytól, az ország fővárosától mintegy 90 km-re délkeletre.
A város határában már a hallstatt korban (korai vaskor, i. e. 8–5. század) megtelepült az ember, amit a régészeti kutatások is alátámasztanak. A régi okmányok arról tanúskodnak, hogy a település fekvése az évszázadok során többször is változott. A legelső oklevél, amely Gúta környékére vonatkozik, IV. Béla adománylevele 1252-ből a turóci monostor részére.
A települést először 1268-ban említik először. Villa Gutta az esztergomi érsekség birtoka volt. Nevének keletkezésére többféle magyarázat született: néhányak szerint guta egy betegség neve, amiben a helyiek szenvedtek, mások szerint az arab nyelvből származik és vizenyős, lapályos helyet jelöl, de származtatják a latin gutta szóból, melynek jelentése csepp, vízcsepp. A 14. században létrejött egy másik település is, amelyet Nagy Gútaként emlegetnek. A helyi legendák szerint azÁrpád-házi királyok a Tisza mentéről ideköltöztetett lakosokkal növelték a környék népességét. 1311-ben Csák Máté trencséni kiskirály csatlósa, Chellus, Naszvaddal, Szímővel és Bajccsal együtt elpusztította.
A hagyomány és néhány írásos forrás Mária királynő nevéhez fűzi a gútai földsáncok és a Békevár nevet kapó földvár felépítését 1349-ben. Mária királynő azonban 1370-ben született és csak 1382-ben koronázták meg, ezért az 1349-es év vitatható a földvár építési éveként. Közvetlen írásos bizonyíték nem támasztja alá, de valószínűleg 40-45 évvel később épülhetett.
1551-ben Gútát várossá nyilvánították. Különféle kiváltságokat kapott, többek között évente rendezhetett országos vásárt. 1557-ben Naszvaddal együtt ezen adózási kiváltságaiban megerősítetett. A török hódoltság idején Gúta első települései elpusztultak, a lakosság pedig átmenekült a csallóközi oldalra, oda, ahol Gúta város ma fekszik. A várat 1548-1594 között több alkalommal megerősítették, 1662 és 1664 között pedig barokk stílusban átépítették, korszerűsítették. A városlakók az évszázadok folyamán sokat szenvedtek a török rajtaütésektől, a zsoldos katonáktól és az osztrák seregektől. 1570-ben Nagy Gútán 40 házban 101 személyt, Kis Gútán 17 házban 19 személyt, 1664-ben pedig Nagy Gútán csak 27 háztartásban 44 fejadófizető személyt, Kis Gútán 17 háztartásban 32 fejadófizetőt írtak össze. 1669-ben török egységek kifosztották és felégették Gútát. 1708. július 12-én Bottyán Jánosnak sikerült bevennie a sáncokat és a várat. A fogságba esett várvédőket Érsekújvárba vitték, a várat lerombolták. A pusztítás után a kurucok gúnyosan békák tanyájának,„békavárnak” nevezték a maradványokat. 1715-ben tűzvész pusztította el a települést. 1803-1808-ban ismét várerősítésre került sor, amikor I. Napóleon francia császár hadai veszélyeztették a Csallóközt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Görgey Artúr csapatai többször is tartózkodtak Gúta környékén.
Gútán készülnek a Babetta segédmotoros kerékpárok

A 19. század végén és a 20. század elején a helyi lakosság élete minden területen fellendült. 1886-ban hozták létre a Gútai Önkéntes Tűzoltóságot. Felépültek az árvízvédelmi töltések, 1915-ben a Kis-Dunán a város mindkét végén átadták a vashidakat. Megépítették a Komáromot Gútával összekötő közutat és vasutat, a gőzmalmot valamint a téglagyárat. Üzembe helyezték a Kohn-féle halászhálógyárat is. A Vágon megindul a személy- és teherszállítás. Ebben az időszakban alakult meg a fogyasztási szövetkezet és az ármentesítő társulat. Az első világháborúbanezerhatszáz gútai lakos harcolt az Osztrák–Magyar Monarchia oldalán, közülük 332-en vesztették életüket. A háború után a trianoni békeszerződés értelmében a Magyar Királyságtól elszakítva Gútát Csehszlovákiához csatolták.
A községet az I. bécsi döntés értelmében 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz, azonban a második világháborút lezáró nagyhatalmi döntések által 1945-től ismét Csehszlovákiához került. 1947 kezdetén a község 1767 magyar lakosát Csehországba deportálták, majd ezen év nyarától kezdődően további, megközelítőleg 2000 magyar lakosát erőszakkal Magyarországra telepítették át, elsősorban Mezőberénybe,Medgyesegyházára és Pitvarosra. A kitelepített magyarság helyére Magyarországról önként áttelepülő szlovákok érkeztek. A háborút követő magyarellenes intézkedések hatására ezenkívül további 700 lakosa reszlovakizált.
1948 augusztusában a falu nevét a szlovák hatóságok hivatalosan Kolárovo-ra változtatták, állítólag a helyesírásra nem ügyelve, Kollár János klasszicista költő és lelkész után. 1954-ben a község határából különválasztottak egy részt Ifjúságfalva(Dedina Mládeže) néven. A vitathatatlan fejlődés ellenére az akkori Csehszlovákia legnagyobb falva megtartotta mezőgazdasági jellegét. Építészeti szempontból földszintes vályogházak jellemezték.
Jóllehet a lakosság igen tapasztalt volt az árvizekkel való harcban, 1965-ben mégis meglepte őket egy olyan pusztító áradat, amely a mai napig ott szerepel emlékeik többségében. A város krónikája az alábbiakat őrizte meg az árvízről:
1965 tavasza rendkívül esős volt. A Vág és Duna vízszintje állandóan növekedett. Május közepén árvízkészültséget rendeltek el. Június 17-én a Duna vize átszakította Csicsónál a töltést. Újabb védőgátakat emeltek, megkezdődött a harc a községhez kérlelhetetlenül közeledő természeti elemmel. Június 19-én megkezdték a gyermekek és az idős emberek evakuációját. A községből 1800 személyt szállítottak el. 1965.június 25-én a víz átszakította a töltést, és Gúta néhány óra elteltével víz alá került. A felbőszült ár lerombolt minden házat, amely az útjában állt. A lakosok csak a legfontosabbat mentették meg, gyakran csupán a puszta életüket. 10687 lakosból addigra már csak 620 maradt a településen. Két hónap elteltével, amikor a víz leapadt, feltárult Gútán a pusztulás szörnyű képe. A községben 768 ház dőlt össze, 1568 súlyosan megrongálódott, csak 107 hajlék maradt ép.
Megkezdődött a károk felszámolása. Csehszlovákia különböző részeiből jött a segítség. Az újjáépítésben leginkább Prága, Pozsony és Brünn, de az olomouci, nagyszombati, nagytapolcsányi és az érsekújvári járás is segített. Új családi házak épültek, hiszen ebben a helyzetben ez volt a legfontosabb. 1965 végén már 175 családi ház állt. A lakossági ellátás intézményeinek felújítását 1966-ban kezdte meg a község. Elkezdődött a 12 osztályos alapiskola és a 200 személyes diákotthon építése, épülni kezdett a két óvoda és a bölcsőde, felépült az egészségügyi központ és a benzinkút. Megkezdték a község csatornázásának építését és a távfűtés rendszerének lefektetését. A gútai gyermekek az 1965/66-os tanévben Csehszlovákia különböző községeiben, üdülőhelyein térítésmentesen tanulhattak.
1967-ben kezdődött a kultúrház, továbbá az új üzletközpont építése. Megkezdték az utak javítását, felállítottak egy gömbkutat (hidroglóbusz), és korszerűsítették a villanyvezetéket. Két év sem kellett, és a község felépült romjaiból az ország lakosságának és üzemeinek önzetlen segítsége nyomán.
 Gútaiak deportálása

A római katolikus templomot, amelyet Szűz Mária mennybemenetelének szenteltek, 1723-24-ben építették barokk stílusban, a régebben leégett gótikus stílusú templom helyén. 1772-ben az épületet kibővítették. A 17. századtól a templomot egy kőfal védte, de azt a 20. század 50-es éveiben lebontották. A templom belsejét neobarokkban épült boltív és a Lütgerndorff Ferdinánd által 1832-ben készített, Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló oltár díszíti.
A volt temetőben (a mai városi parkban) az 1750-es években barokk stílusban kápolnát építettek, amelyhez a volt temetőbe vezető kapun lehet bejutni.
A templomparkban egy 1831-ben épült szentháromság oszlop áll, amelyet a kolera áldozatainak szenteltek. Egy 1835-ben készült, Szent Bálintot ábrázoló szobrot a volt piac bejáratánál építettek fel. Ma, miután számos alkalommal áthelyezték, a kápolna mellett áll. Az első világháborús emlékművet, Rigele Lajos alkotását az 1920-as években készítették. A Dachau és Schönberg koncentrációs táboraiba elhurcolt gútai lakosok emlékműve Reicher János szobrász és Lukačovič István építész alkotása. Az emlékmű eredetileg a városi hivatal mellett állt, de ma már a rózsakertben található. A Földanya szobor, amely Nagy János szobrász alkotása, a művelődési központtal szemben áll. A városházával szemben található az erők találkozása nevet viselő szökőkút, és az emberek összefogását ábrázolja az árvíz idejéről. A második világháború áldozatainak készült emlékmű az elhunytak neveivel a városi parkban található, a kápolnával szemben.
„Békavár” erőd
A gútai erődítményt a Mária magyar királynő utasítására építtetett vár helyén építették fel. A nagyobb komáromi és érsekújvári erődök mellett a Gútainak mindig kisebb szerepe volt a történelem során. A török megszállás elején, 1527-ben, az erődöt felújíttatta a vár kapitánya, Martonosi Pesthényi György, hogy megvédje azt Szapolyai János seregei elől, aki az Oszmán Birodalmat támogatta. Még abban az évben aSzapolyai alatt szolgáló Ráskay Gáspár seregei betörtek Gútára, és feldúlták. Néhány év után az erőd az osztrák seregek kezébe került.
1584 és 1594 között a várat olasz hadmérnökök segítségével megerősítették. 1662 és1664 között a töröktől való félelmükben a várat ismét modernizálták. Ebben az időben, a gútai vár belsejében kőből épült házak álltak.
Gútaiak deportálása


 Hajómalom
A Dunán és a Vágon is hazai jogokat élveztek a hajómalmok, de egytől egyig eltűntek, főként a folyószabályozások, a vízierőművek építése és a dunai hajóközlekedés rohamos fejlődése miatt.
A volt Komáromi Járási Építkezési Vállalat 1980-ban felkérte a Pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Építészmérnöki Karának az építészet elméletével és történetével foglalkozó tanszékét egy hajómalom tervének a kidolgozására. Az az ötlet, hogy kettős csónakra építsék a hajómalmot, az i. e. 6. századból, az ókori Rómából eredt. A Felvidéken a legtöbb ilyen malom a 19. században működött a nagyobb és lassú folyókon. Bizonyos helyeken egész hajómalomszigetek épültek, mint például Komárom környékén, Dunaradványon,Párkányban, továbbá a Vágon, főként Galgóc és Gúta közelében.
A terv kivitelezői számára fontos szempont volt, hogy történelmi hűségre törekedjenek a dunai hajómalom, és annak eredeti, régimódi technológiai berendezése megtervezésében, a legrégibb ismert típus alapján. Elengedhetetlen követelmény volt az is, hogy vegyék figyelembe a Dunán kialakult új feltételeket, például azt, hogy az új létesítmény nem munkára, hanem szemléltetésre, múzeumi célra készül. Ezek alapján kidolgozták a hajómalomnak, mint kiállítási tárgynak a tanulmányát.
A technológiai berendezést megvásárolták és beszerelték, de az erőátviteli berendezést – néhány más alkatrésszel együtt – újjal helyettesítették. Mivel a körülmények nem tették lehetővé a valósághű rekonstrukciót, jelentéktelen mértékben megnagyobbították a malom befogadóképességét a látogatók fogadása végett, de ragaszkodtak az eredetileg tervezett anyagokhoz, a malom táji jellegének megőrzéséhez a legapróbb részletekig. Elvitathatatlan érdemeket szerzett a kivitelezésben a komáromi Szlovák Hajógyár.
A hajómalom 1995-ben a Szlovák Természet- és Tájvédő Egyesület Túzok Alapszervezetének a tulajdona lett. Mint minden hasonló régi műszaki berendezésnek, ennek is az a rendeltetése, hogy bemutassa a szerkezet ötletességét. A jelen számára a leghasznosabb e malmoknak az a képességük, hogy megszerzik a munkájukhoz szükséges energiát a vízből anélkül, hogy ökológiai kárt tennének a tájban. A folyó vizét oxigéndúsabbá, tehát a vízi élővilág számára hasznosíthatóbbá teszik.




  • 1743-ban itt született Hadaly Károly matematikus.
  • Itt élt Magvaši Péter, Szlovákia volt munkaügyi minisztere.
  • Itt született 1894-ben Borka Géza költő, író, tanár, lapszerkesztő, színműíró.
  • Itt született 1942. április 24-én Szabó György válogatott labdarúgó, a Tatabánya egykori játékosa.
  • Itt született Adamis Anna költő is, akinek dalszövegeit megénekelte az LGT és az Omega is. Ő szerezte a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical szövegét.
  • Itt született 1982. augusztus 24-én| Telekes Péter, Hegedűs Gyula-emlékgyűrűs magyar színművész, a Vígszínház tagja.
  • Gútán élt Gőgh Kálmán labdarúgó.
  • Gútán él Vadkerti Imre, aki A Társulat c. szereposztó műsorban megkapta a jubileumi István, a király rockopera előadásainak Koppány főszerepét. 2011-től a Kormorán énekese.

Elhelyezkedése
Gúta (Szlovákia)
Gúta
Gúta
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 55′ 01″k. h. 17° 59′ 44″