Kőhalom ( Románia ) / Folytatás a posztban

Kőhalom (románul Rupea, korábban Uluma, németül Reps, latinul Rupes,szászul Räppes) város Romániában Brassó megyében. Közigazgatásilag Sövénység tartozik még hozzá.

Fogarastól 41 km-re északkeletre, a Segesvár-brassói főút mellett fekszik.

Története

A települést II. Géza által behívott német telepesek alapították, eredeti neve Kozd volt. Ez a tatárjáráskor elpusztult. A települést a tatár pusztítás után újjáépítették, ekkor azonban már Kőhalom néven. Ekkor épült vára is mely, 1324-ben szerepel új nevén oklevélben először Kuholm alakban, amikor Tamás erdélyi vajda ostromolta a lázadó szászok várát. 1421-ben a törökök dúlták fel, a 16. században megerősítették, majd a város birtoka lett. 1661-ben Ali pasa elfoglalta, 1691-ben felszabadult, majd a császáriak helyreállították. 1704-ben a kurucok ellenállás nélkül foglalták el. Elveszítette jelentőségét, azóta pusztul. 1849. július 30-án a település mellett zajlott az 1848–49-es szabadságharcegyik ütközete, Dobay József csapatai vereséget szenvedtek Dyck cári tábornok seregétől. A településnek 1910-ben 2941 lakosából 1230 német, 975 román és 425 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Kőhalmi járásának székhelye volt. 

Látnivalók

• A város feletti Várhegyen állnak a vár tekintélyes maradványai.
• Főterén fallal övezett templom áll, melynek tornya a kerítőfalban van.

A város híres szülöttei

• Bartholomäus Bausner (1629–1682) evangélikus püspök
• Fogarasi Tamásy Árpád (1861–1939) honvéd táborszernagy
• Issekutz Béla (1886–1979) farmakológus
• László Gyula (1910–1998) régész, történész
• Wilhelm Georg Berger (1929–1993) zeneszerző
• Cristian Mandeal (1946–) zongoraművész, karmester
• Hellmut Seiler (1953–) költő
• Antal Árpád András (1975–) politikus, Sepsiszentgyörgy polgármestere
• Farkas Anna Lili (1955–) erdélyi magyar politikus, képviselő
• Tomas Róbert (1979-) geológus, földtani szakíró.
• Toth Szilárd (1977–) erdélyi magyar történész, egyetemi oktató

A kőhalmi vár műemlék Romániában, Brassó megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-a-A-11769 sorszámon szerepel.

 Kőhalom városa mellett, a Várhegy tetején található.

 Első írásos említése 1324-ből maradt fenn; ekkor Tamás erdélyi vajda ostromolta meg, mert az ellene fellázadt Henning szász gróf vette be magát ide. 1357-ben királyi vár volt. 1421-ben török pusztította. Tornyokkal megerősített falai feltehetőleg a 15–16. században épültek. Miután 16. század végén a város birtokába került, a kőhalmi polgárok 1620 körül kiépítették a középső vár udvarát és a felső várat körülvevő kamrákat, kijavították a falakat, és kutat véstek az alsó várban. A középső kapu 1643-ban épült.

Az önálló Erdélyi Fejedelemség megszűnése után, 1691 és 1699 között a várat a császáriak újították fel. 1704-ben II. Rákóczi Ferenc csapatai harc nélkül foglalták el.

Hadi jelentőségét elvesztve a vár romlásnak indult. 2011 és 2013 között a Brassó megyei önkormányzat újíttatta fel az Európai Unió Regionális Operatív Programja támogatásával.

Elhelyezkedése

Kőhalmi vár Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 02′ 17″, k. h. 25° 12′ 45″

Neszmély / Folytatáshoz kattints a posztra

Neszmély Komárom-Esztergom megye-i település, az Neszmélyi borvidékközpontja a Gerecse É-i, Dunára néző nyúlványai alatt, a 10-es főút, és az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal mellett található. Távolsága Budapesttől 70, Tatától 12, km.

Végre felértünk...

 Zsigmond király 6000 forintért veszi meg Hancko fia Jánostól a birtokait, közte a községet, amelyet később már mint mezővárost ad zálogba Garai Miklós nádornak a komáromi várral és Komárom mezővárossal, valamint falvakkal és vámokkal egyetemben, de a neszmélyi borkilenced is a zálogost illette. Maga Zsigmond 1404 június 26-án Neszmélyen keltezte egyik oklevelét, de 1407-ben is megfordult a községben. 1412-ben Ulászló lengyel királlyal együtt kirándulásokat tesz Tatára és Neszmélyre. Ezek a királyi látogatások arra utalnak, hogy ekkoriban a faluban volt olyan jelentős épület, monostor, amelyben a királyt és kíséretét elszállásolhatták. Egy ekkora monostor kegyura jelentős gazdasági hatalommal bíró személy kellett legyen, s ennek a hatalomnak egyik pillérét alkothatta a mezővárosi uradalom. Szentessy Lászlónak köszönhetően a Rómer Flóris által töredékként leírt "vörösmárvány, feliratos kődarab" másik fele is napvilágra került, s az összeillesztett darabokból előállt "Demeter gróf tetemének sírkőlapja". Az írásban "Demetrius comes"-nek nevezett személy a gótikus betűk alapján a XIV. században élhetett. S valószínűleg a templom/monostor kegyura lehetett.

A XV. századi virágzó mezőváros

Ez a monostor is közrejátszhatott abban, hogy a török ellen indult Albert király visszaútján, már betegen, megpihent a faluban. Azt a forrást, amely mellett a halál érte a királyt, Király-kútnak nevezik mind a mai napig. Fia, V. László később szintén felkereste a községet, apja halálának helyszínét.

 A XV. század a község fénykora volt, amikor előbb Mátyás királytól kapott oklevélben korlátozták a komáromi vár követeléseit a mezőváros irányában, a király "látogatásának" emlékét monda őrizte meg. II. Ulászló oklevelében megtiltotta, hogy az áruikkal kereskedő neszmélyi polgárokat másutt bíróság elé állíthassák vagy bármiféle jószágukat elvegyék: neszmélyi lakosok ügyében csak a neszmélyi bíró és esküdtjei ítélkezhettek. A XVI. század elejéről származó oklevelek tanúsága szerint a mezőváros rendes tanácsa jogosult volt függő pecsétes levelek kiadására. Ezen levelek első sorai rendszerint Neszmély privilegizált mezőváros státusára utalnak: "Nos... jurati caeterique cives et hospites oppidi privilegiati de Neszmel."

 Neszmély délkeleti végén emelkedik a Vár-hegy, amelynek tetején egy földvár nyomai rajzolódnak ki. Ennek építési ideje a legendák homályába vész. Az egykori földvár közepén egy szögletes kőépület (őrtorony?) csekély falmaradványa található. Krónikáink nem említik. Bél Mátyás Notitiae Hungariae novae historico-geographica (Magyarország újkori történetének és földrajzának leírása) c. művében említést tesz a romról, s a helybeli hagyományra hivatkozva azt a 'Gustusok', azaz a gótok erődjének tartja. Bél Mátyás értelmezése valószínűleg hibás. A latinosan lejegyzett 'Gustus', kiejtve gusztus sokkal inkább a latin custos, azaz 'őr, felügyelő' szó népetimológiás változata.

Nevezetességei

• A mai református templom épületén a késő gótikus stílusjegyek, s más adatok alapján két építési periódust különítenek el. Az első, 1396-1404 közötti periódusba tartozik a torony illetve a hajó nyugati része. A második, 15. századi periódusba tartozik a hajó keleti része a szentéllyel. Utóbbi bővítés talán Mátyás korában történt. Későbbi felújításakor e korból származó pénzeket találtak a toronyban. A templomból került a tatai múzeumba az ún. "neszmélyi fej", amely a középkori kapu eleme lehetett, az áthidalás vállánál gyámkőként volt elhelyezve. Sztehlo Ottó, a templom felmérője 1912-ben másodlagos beépítésben találta – feltételezések szerint talán a templom építészét ábrázolja.
• A Várhegyen áll a 15. századból származó négyszögletes várrom, körülötte árokrendszer, amelyet török korinak vélnek.
• A szőlőhegyen található a XV. sz-ban épített gótikus stílusú ún. Király-kút, amelynek neve Albert királyhoz köthető: a király 1439-ben, a török elleni délvidéki hadjáratából betegen Bécs felé utazva itt halt meg.
• A Duna-parti Hajóskanzen, ahol a hajók belülről is megtekinthetők.
• A szintén Duna-parton helyet kapó Millecentenáriumi Park, kemencesorral, színpaddal, és fedett, 60-70 főt befogadó sütögetőhelyiséggel. Itt kapnak helyet többek között a falu rendezvényei, és a Dzsesszmély fesztivál is.
• Itt található a Neszmélyi borvidék központja.
• A régi téglagyár mögötti dombtetőn található a Hilltop Neszmély borászat és vendégház.
• A neszmélyi iskola Makovecz Imre tervei alapján épült.
• Neszmély híres a réteséről is.
• A község határában található a Neszmélyi Arborétum, ahol országosan is jelentős atlaszcédrus telepítési kísérlet folyik.

 Török uralom alatt

1543-ban elfoglalták Esztergomot és Tatát, s a hadjárat során érintették Neszmélyt is. Néhány évvel később mindössze hat lakható házról számolnak be a híradások. Komáromot nem tudták elfoglalni a törökök, míg Tata vára többször is gazdát cserélt. A portyázó csapatok rendszeresen jártak a tájon, így rövid békés periódusoktól eltekintve a környéken veszélyes volt az élet, s kevesen vállalták az itt lakást. Ugyanakkor az élet nem szűnt meg, a neszmélyi halászokról több forrás is megemlékezik. S még birtokvitáról is tudunk Neszmély és (Duna)Almás között... A többszöri újratelepítések illetve a mindkét oldalon fennmaradt adózási beszámolók jelzik a hely stratégiai fontosságát. Buda visszafoglalása illetve a törökök kiűzése vetett véget az áldatlan állapotoknak.

A törökök kiűzése után

Az élet normalizálódása után Neszmély ismét a komáromi vár birtoka, birtokosa a komáromi várkapitány. S felélednek a különböző perek is, 1749-ben például a neszmélyi udvartelkesek ellen a kisebb királyi jogok megszüntetése végett. Süttővel pedig határvita miatt került sor pereskedésre (Pörös).

 Itt megyünk le a hegyről

Elhelyezkedése

Neszmély Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 43′ 58″, k. h. 18° 20′ 42″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 58″, k. h. 18° 20′ 42″ térkép ▼

Neszmély Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén