A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kilátó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kilátó. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 3., kedd

IRÁNY A GELLÉRT-HEGY

Gellért-hegy a Világörökség része

Budapest budai oldalán a Duna mellett lombos fáival és a Szabadság-szoborral emelkedik az ég felé a Gellért-hegy, amely 235 méter magas. A Budapest városképét nagyban meghatározó látványosság 1987 óta a világörökség része.

A Gellért-hegy a turisták egyik legkedveltebb célpontja a Duna felé néző sziklafalának tetejéről csodálatos panoráma tárul a szemlélődő elé, innen jól látható az Erzsébet-híd és dél felé a Szabadság-híd is.
A Gellért-hegy a Budai-hegységhez tartozik és olyan természetiérték határolja, mint a Sas-hegy vagy a Várhegy, amelyen a szintén világörökség Budai Várnegyed helyezkedik el. Tulajdonképpen ez a dolomit szikla is egyik tagja annak a Dél-Budán végigvonuló láncnak, amelybe beletartozik a Sas-hegy és még a budaörsi Törökugrató is.

A Gellért-hegy hőforrásai, a Mátyás-, a Rákóczi-, és az Árpád-forrás, törések következtében jöttek elő és a melegvizes feltörések során alakultak ki a barlangok is. A leghíresebb barlangja a Szent Iván barlang, amelyben a Pálos Rend kápolnáját vagy más néven a Szent Gellért sziklatemplomot találjuk. Ez a barlang egyébként csak részben természetes, mert 1925-26-ban új járatokkal bővítették, hogy a Lourdes-i barlang mintájára sziklatemplommá alakítsák át.








A Gellért-hegy története röviden

A Gellért-hegy története igen hosszú időre, még a kelták ideéig is visszanyúlik, régészeti feltárások szerint a hegy az eraviszkusz törzsnek biztosított otthont, azonban a rómaiak letelepítették a hegyről ezt a törzset, akik aztán az aquincumi városhoz tartoztak. Az Árpád-kor idején a hegyet Pesi-hegynek, illetve Kelen-hegynek nevezték. A Szent Gellért-hegy elnevezés a 15. századtól lesz elterjedt, amelyhez kapcsolnak egy legendát is, miszerint 1046-ban a hittérítő Gellért püspököt a pogányok a Duna felőli sziklás részen egy hordóba zárva a mélybe lökték.
A törökök megszállása idején a kápolna helyére egy palánkvár épült és a Gellért-hegy lábánál a hőforrásoknak köszönhetően sorra épültek a törökfürdők, melyek közül fennmaradt a Rác-fürdő, a Rudas-fürdő és a Király-fürdő kupolás medenceépülete.
1813 és 1815 között József nádor javaslatára a palánkvár helyére egyetemi csillagvizsgálót építettek, de ez sajnálatos módon 1849-ben teljesen megsemmisült. 1851-ben a Habsburg Haynau elrendelte, hogy építsenek erődöt a hegyre, ez lett a Citadella, amely érdekessége, hogy nem városvédő szempontból épült, hanem a cél a pesti lakosság megfélemlítése volt. Szerencsére a város irányába néző ágyúkat csak díszlövések leadására használták, aztán a kiegyezés után meg is szűnt a Citadella erődnek létezni. 1926-ban alakították ki a már említett Szent Gellért Sziklatemplomot, melyet az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek a Pálos Rendnek adományoztak. A Sziklatemplom bejárata fölötti keresztet 1936-ban állították, ez akkoriban fából volt és később 1951-ben a Rákosi-rendszerben le is döntötték, és sziklatemplomot befalazták. A templomot 1992-ben szabadították ki a betonfal fogságából, és a keresztet 2001-ben állították fel újra.



























































































Nagymaros, Hegyes-tető, Julianus-kilátó / Folytatáshoz kattints a posztra !


Nagymaroson, a Szent Kereszt-templom előtt vezet el az Országos Kék Túra vonala, a templommal szemben, hegynek fel, egy pince mellett indulunk el a jelzéseket követve. Hamarosan balra fordulunk a Nap utcán, majd érdemes egy kis kitérőt tenni jobbra, a meredek lépcsősoron megközelíthető Kálváriához. A domb tetején álló, fehérre festett hangulatos kápolna mellől fantasztikus kilátás nyílik a visegrádi fellegvárra és a Dunára.



Miután visszatérünk eredeti útvonalunkra, a Kálvária, majd a Diófa utcán át hagyjuk el a beépített területet. Utunk, ahogy kiér az utolsó házak közül máris hangulatos erdőben, a Templom-völgyben folytatódik enyhén emelkedve, majd csodaszép bükkösön át, kényelmes tempóban 40 perc alatt felérünk a Szent Mihály-nyeregbe (442 m). Útjelző tábla igazít el, balra a sárga jelzésen, a kilátást nem adó Szent Mihály-hegyre (484 m), ill. a kék barlang jelzésen a nehezen megközelíthető, ámbár káprázatos fekvésű Remete-barlanghoz jutunk.






Mi jobbra tartunk a Kék túra vonalán, jobbról két körbekerített egykori bánya aknát hagyunk el, majd kiérünk az Ürmös-rét nagy tisztására, ahol az összképet az adótorony látványa csökkenti kissé. Visszaérve a fák közé, az út egy kisebb kaptató után felér a Hegyes-tetőre (482 m). A nemrég felújított, 1939-ben épült Julianus-kilátóból páratlan kilátást élvezhetünk a Dunakanyarra, a környező hegyekre, a visegrádi fellegvárra.









Ha az idő engedi, a túra folytatható !
A tetőről egy igen erős lejtőn ereszkedünk le a Világos-tér szép tisztására, majd egy távvezetéket többször is keresztezve folytatjuk kényelmes utunkat a Köves-mező felé. Félúton tehetünk egy kis kitérőt a balra nyíló tanösvényen a Büdös-tóhoz. A furcsa nevű kis tavacska a környék legnagyobb vízfelülete, így számos élőlény számára első számú ivóvízforrás. Egy kis vadles is áll itt, ha tengernyi időnk és szerencsénk van, őzeket, szarvasokat is megfigyelhetünk, amikor inni jönnek a tóhoz.
Visszatérve a Kék jelzésre 10 perc alatt kiérünk a Köves-mező (260 m) nagy rétjére. Régebben idáig el lehetett jönni autóval Törökmező felől, ma már csak erdészeti járművek használhatják a betonutat. A nagy lebetonozott placc egy kissé ridegnek hat az egyébként hangulatos tisztáson, az egykor népszerű piknikező helyet egyre ritkábban látogatják, a gondozatlan focipálya is kissé lehangoló, de a rét szélén, a padoktól, a panoráma még mindig elsőrangú a Dunakanyar és Visegrád felé.
A kék jelzés a betonúttal párhuzamosan halad egy darabig, majd hamarosan jobbra hagyjuk el, a zöld ∆ jelzést követve. Ösvényünk először szintben, majd egyre meredekebben halad felfelé először a Kapu-hegyre (306 m), majd a Gubacsi-hálás (360 m) csúcsára. A csúcsról a növényzet miatt korlátozott a kilátás, de ahogy lefelé tartunk, egyre jobban ritkulnak a fák, és kitárul a csodálatos panoráma, lábunk alatt Nagymaros, pont előttünk Visegrád. Meredeken ereszkedünk le a hegyoldalban, végig élvezve a fantasztikus kilátást, pár perc múlva egy kereszteződéshez érünk, ahol jobbra fordulunk a piros jelzésen Nagymaros felé. 10 perc enyhe lejtővel elhagyjuk az erdőt, beérünk a szőlők, gyümölcsösök közé, majd az aszfaltossá váló úton érünk le a házak közé.
A piros jelzés végig vezet a Rákóczi utcán kiindulási pontunkhoz, a templomhoz. A Nagymaros szélén fekvő temető mellett megyünk el, érdemes benézni a szépen gondozott sírkertbe, ahonnan szép kilátás nyílik a szemben fekvő visegrádi várra. A temetőtől 15 perc sétával érjük el a templomot.