2015. szeptember 30., szerda

Siófok / Folytatáshoz kattints a posztra




A víztorony


Siófok Somogy megye Siófoki járásának székhelye, népszerű üdülőhely, a Balatonpart legnagyobb városa és kikötőváros a tó déli partján. Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében Magyarország ötödik legnépszerűbb települése.
Területe a 20. század második felében jelentősen megnőtt, mivel bekebelezte a korábban önálló Balatonkiliti és Balatonújhely községeket, továbbá Balatonszabadi tóparti településrészeit.
A városban viharjelző obszervatórium működik. A Sió 1865-ben épült zsilipjén át engedik le a Balaton felesleges vízét.
Sió-zsilip


Siófok a Balaton keleti medencéjének déli partján fekszik, ott, ahol a Sió ered a tóból. Északról a Balaton, keletről a Mezőföld szélét képező hullámos fennsíkok, délről és nyugatról pedig Külső-Somogynak a Balaton déli oldalára jellemző szelíd lejtésű dombsorai határolják.
Az 1950-es megyerendezésig a Sió határvonal volt Veszprém és Somogy vármegye között; jelenleg Siófok Somogy megyéhez tartozik, annak második legnagyobb városa, egyben a Balaton-part legnagyobb települése. A 20. század során határát többször kiterjesztették, így ma a déli part 70 km-es szakaszából 17 km tartozik hozzá.
Megközelíthető Budapestről és Nagykanizsa felől az M7-es autópályán, vagy a7-es számú úton, Szekszárd (Tamási) felől pedig a 65-ös számú főútvonalon.Megyeszékhelyével, Kaposvárral viszont nincs közvetlen első- vagy másodrendű közúti összeköttetése. Vasúti csomópontként is három irányból (a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalon, és a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon) fogadja a személy- illetve teherforgalmat. Vízi úton a Balaton északi partjával (Balatonfüred), a Tihanyi-félszigettel és a nyugati medence kikötőivel van összeköttetése. A város területén (a Balatonkiliti nevű településrész mellett) repülőtér is működik.
A Fő tér a víztoronnyal


Az Orion bár fénykorában 1973 körül


A város partvonala két szakaszra osztható. A Sió csatornától nyugatra fekvő szakasz Ezüstpart néven ismert, keletre pedig az Aranypart található. A szállodák nagy része és a város szórakoztató központja, a Petőfi sétány az Aranyparton található. A sétány mentén helyezkedik el a fizetős Nagystrand, amely jelenleg (2007-től) a Coke Club nevet viseli. Kicsit tovább haladva keletre található a szabadstrand, amely kilométereken keresztül egészen Szabadifürdőig húzódik. Az Ezüstpartot inkább egy-két szintes nyaralók és panziók uralják, ott végig szabadstrand van a partvonal mentén.
Az evangélikus templom


Siófok környéke már rómaiak korában is lakott terület volt. A római hódítás az 1. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a Sopianaeból (Pécs)Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal. Sectus Aurelius Victor 3-4. századból származó feljegyzései szerint Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a Lacus Pelso (a Balaton latin neve) ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet építtetett, és erdőket irtatott ki.
A honfoglalás után, 1055-ből származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével: „Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, azaz „A kis patak, amit Fuknak neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is”.
Fuk mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek között, az 1528-ban megjelent Tabula HungariaeFok néven tünteti fel. A Siófok szóösszetétel 1790 óta ismeretes.
A tatárjárás után Fok újratelepült, majd 1552-ben a törökök kerítették hatalmukba Fokot és környékét. Siófok hadikikötő lett és erődöt is építettek itt, az erődítmény a mai kórház közelében lévő „Granárium” dombján volt. A vidék 1688-ban szabadult fel a török megszállás alól. Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, s 1693-ban fatemplomot építtetett a lakosság számára.

A 18-19. század

Rákóczi szabadságharca idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarkpontja volt a siófoki erősség. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozott Fok falunak, majd 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.
Jelentősebb fejlődés a 19. században indult el a településen. 1810-től az Erdély-Adria gyorspostakocsi járat már érintette Siófokot, de önálló postamesterség csak 1867-től működött itt.
A víz szabályozása 1810-től kezdődött a faluban. Majd Beszédes József vízügyi mérnök elképzelése alapján kitisztogatták a Sió medrét, újra malmokat üzemeltettek, a Balaton vízszintje egy métert apadt, így 51 000 hold terület vált szabaddá a víztől, a Sió szabályozásával 6000 hold szabad telek alakult ki.
A település életében jelentős változást hozott a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajosnak, aki saját kezével írta meg a gazdasági társaság alapító okiratát, és gróf Széchenyi Istvánnak a részvénytársaság örökös elnökének. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én vízre bocsátották a Kisfaludy kerekesgőzöst.
1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat. 1863-ban elkészült a vasútállomás (bár már 1861-ben megállt itt a vonat), egy év múlva pedig megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel. Mezővárosi rangot, azaz országos vásártartási engedélyt 1865-ben kapott a település. Ekkor 200 házat és 1500 lelket számláló község volt Siófok.
Siófokon, ahogy akkoriban nevezték Zsidófokon egykoron nagyszámú zsidóság élt. Az 1860-as évek elején 347 zsidó, közte 70 kereskedő élt itt, akiknek nagy szerepe volt abban, hogy a város Európa egyik vonzó üdülőhelyévé vált.
1866-ban jelent meg az első hirdetés Balatontavi Fürdő Siófok címmel a Zala-Somogyi Közlönyben. Végh Ignác bérlő a veszprémi káptalannal kötött 12 éves fürdőjog bérleti szerződést, amit újabb 12 évre meghosszabbítottak. 1878-ban készítette el a „Magyar Tenger” feliratú fürdőházat, amely a Neuschlass építő cég tervei szerint épült, svájci stílusban, díszes homlokzattal, száz személyes társalgóval, vízre nyíló nagy ablakokkal, emeletes kilátószobával, nyolcvan fürdőkabinnal.
A veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Jellemző a balatoni táj megejtő és ihlető vonzerejére, hogy az első villatulajdonosok jó része festőművész volt – Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar (Zichy Mihály veje) és Tölgyessy Arthur villája állt már ebben az időben Siófokon.
1888-ban Baross Gábor nyújtott állami támogatást a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság újjászervezéséhez. 1889-ben vízre bocsátották az új utasszállító hajót, a Kelént, aztán 1891-ben elkészült a Helka és az új Kelén.
1891. áprilisában a Siófok Balatonfürdő Rt. néven alakult meg az a tőkecsoport, mely megváltotta a káptalantól a fürdőjogot, s megvásárolta az építkezésekhez és parkosításhoz szükséges 60 holdnyi bozótos, vizes, mocsaras területet, s azt földdel töltötte fel. A társaság vezetője 1884-től 1905-ig Glatz Henrik, a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. alapítója volt. Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között 1893. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep részére a „gyógyfürdő” elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színházi élet is.

Siófok a 20. században

1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság. Ugyanebben az évben épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai, s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált. (Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, ifj. Latabár Árpád, Kabos Gyula).
1904-ben elkészült az új vasútállomási épület, melyet 1989 óta ismét az eredetihez hasonló pompájában csodálhatunk meg. A régi épületet, amely a mostani épület és a felüljáró között helyezkedett el, lebontották.
1906. október 23-án létrejött a vasúti kapcsolat Kaposvárral: megkezdte működését a Mocsolád-Tab-Siófok Helyiérdekű Vasút. (A vasútvonal ma a MÁV menetrendjében a 35. számot viseli.)
1919 augusztusában a település egy időre a nagypolitika középpontjába került, miután Horthy Miklós a Tanácsköztársaság leverésére készülve, az antant engedélyének birtokában a Dunántúlra vonult csapataival, főhadiszállását pedig itt alakította ki.
A második világháború végén a települést nagy károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a nyaralókban, a szálló- és lakóépületekben, a hajóparkban sok kárt tett. Később Siófok a szakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett. Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb, legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot.
A második világháború alatt, 1944-ben a nagyközségből közel 500 zsidót hurcoltak el, közülük 72-en tértek vissza a második világháború után.
Siófok főtere a víztoronyból


1947-ben a Sió-csatorna építési munkálatainak keretén belül elkészült az új zsilip, mely már hajók közlekedését is lehetővé tette. 1950-től Somogy megyéhez tartozik a település és ugyanebben az évben járási székhellyé is vált. 1958-tól indultak meg újból a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztések, melyek hatására újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben szállodasor épült, a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is.
1968. december 31. volt Siófok várossá válásának időpontja. Ez előtt nem sokkal felépült a 400 ágyas kórház, majd utána a dél-balatoni feladatokat ellátó kulturális központ és könyvtár. 1971-ben elérte a várost az M7-es autópálya bal oldali szakasza. 1975-től már csak Balatonaligáig kellett autóúton közlekedni Budapest felé, de a teljes autópálya elkészültéig még 27 évet kellett várni.

Látnivalók


  • Meteorológiai obszervatórium (tervezte: Molnár Péter)
  • Víztorony
  • Evangélikus templom (tervezte: Makovecz Imre)

Múzeumok, kiállítások

  • Kálmán Imre kulturális központ (Fő tér 2.)
  • Vízgazdálkodási Múzeum
  • Kálmán Imre Múzeum
  • Ásványmúzeum (Kálmán I. sétány 10.)
  • Jordán Galéria (Korányi Sándor u. 16.)
  • Szilfa Galéria (Töreki út 31.)
  • Levy Műterem-Galéria (Bajcsy-Zsilinszky u. 155.)

Klubok

  • Flört The Club (Aranypart)
  • Palace Dance Club (Ezüstpart)
  • Press Club - Orion bár (Ezüstpart)
Az egykori Press Club épülete Siófok nyugati részén, Balatonszéplakon található. 1971-ben épült, és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) kezelésébe adott Hotel Interpress újságíró-üdülő két épületéhez tartozott. A klubépület a késő esti órákban Orion bár néven szórakozóhelyként üzemelt. A nevét Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című, elsöprő sikert aratott nyugat-német sci-fi tévésorozat űrhajójáról kapta, amelynek az alakját idézi az épület egyedi formája. A világviszonylatban is különleges előtörténetű épület jelenleg használaton kívül áll, kiürítve, de szerkezetileg ép. 2006 óta a LUGA Nemzetközi Ingatlanberuházási Kft. tulajdona, az általuk oda építendő lakópark látványtervében még látható


Híres siófokiak

  • Bihari Puhl Levente képzőművész
  • Csizinszky Éva rádiós műsorvezető
  • Kálmán Imre zeneszerző
  • Róka Antal távgyalogló, Helsinki olimpiai bronzérmese 50 kilométeres gyaloglásban
  • Varga Imre szobrász
  • Vincze Lilla énekesnő, szövegíró
  • Timár Imre karnagy, Siófok díszpolgára
  • Révész Géza zenepszichológus
  • Regőczy Krisztina olimpiai ezüstérmes, világbajnok műkorcsolyázó
Meteorológiai obszervatórium


Elhelyezkedése
Siófok (Magyarország)
Siófok
Siófok
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 54′ 55″k. h. 18° 04′ 37″Koordinátáké. sz. 46° 54′ 55″, k. h. 18° 04′ 37″osm térkép ▼
Siófok (Somogy megye)
Siófok
Siófok
Pozíció Somogy megye térképén

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...