2017. február 2., csütörtök

Ipolytarnóc / Folytatás a posztban


Ipolytarnóc Nógrád megye legészakibb települése, az Ipoly bal partján terül el, határában kezdődik a folyó völgyének magyarországi szakasza, amely itt keresztezi a szlovák-magyar szárazföldi országhatárt. Budapesttől 140 km-re, a megyeszékhelytől, Salgótarjántól 26 km-re található. Közúton északkeleti irányból Losonc város felől, déli irányból Litke településen át Salgótarján és Szécsény a (2205-ös és 2206-os közutak ezek) felől közelíthető meg. A megyeszékhellyel naponta rendszeres autóbuszjárat köti össze.

A községet első ízben - Tarnócz néven - az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említi, ami azt bizonyítja, hogy volt plébániája. A 14-15. században Tasnoch, Tamulch, Tarnouk és Tharnócz névalakban szerepel a régi iratokban, dokumentumokban. 1492-ig a Dicsőszentmártoni, a Kizdi és a Tarnóczi családok birtokolták. 1499-ben a Tarnóczi család tagjai osztoztak rajta. 1558-ban Berényi András, Zerdahelyi István, Pelinyi Bálint és Muraközy Mátyás nyerték adományul Ferdinánd királytól. Ekkor 11 összeírt házzal Pilinyi Ferenc szolgabíró járásához tartozott, de 4-5 év múlva már a szécsényi szandzsák területéhez sorolták, török hódoltsági faluként adózott Tarnofcse néven. A 17. század elején 20-24 magyar család élt a faluban.
Ebben az időszakban épültek a legrégebbi kúriák, amelyek közül a legnevezetesebbek a Baán-, a Jankovich-, a Woxith-Horváth házak voltak. A Jankovich- kúriában 1970-ig működött a falu régi iskolája. A török kiűzése, Rákóczi kurucvilága után a 18. század 20-30-as éveiben Tarnócz már újratelepül, virágzó falu, ahol 24 magyar háztartást írtak össze. Hírneves is, mert a vármegyei közigazgatás ebben az időben különböző helyeken megtartott vármegyei közgyűlései közül egyet 1727-ben Tarnóczon tartott meg.
A 19. század végén mintegy 1200 kh szántó, 480 hold rét, 515 hold legelő állt a tarnóci gazdálkodók rendelkezésére. Az Ipoly folyón vízimalom működött, amelynek vízelrekesztő gátjai, zúgói, áradást okozó vízterelése miatt sokszor szerepelt a vármegyéhez küldött lakossági panaszok között. 1874-ben tragikus tűzeset pusztított a községben, a falu leégett, 813-an éltek itt ebben az időben.
Az első magyarországi népszámlálás 1870-ben 118 házat és 813 fős népességet regisztrál, amelyből 408 férfi, 405 pedig női lakos. Római katolikusnak 748-an vallják magukat, 7-en reformátusok, 29-29 személy evangélikus és zsidó vallású. Olvasni és írni 151-en, olvasni 353-an tudnak, a többi 309 lakos pedig nincs birtokában egyik tudásnak sem.
1896 jelentős évszám Tarnóc életében, mert az 1892-ben Aszódtól Gyarmatig meghosszabbított vasútvonal az Ipoly völgyének mentén már Szécsényen, Tarnócon át Losoncig vitte az utasokat, teherárukat.
A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye losonci járásához tartozott, és egyben a járás egyetlen Magyarországon maradt települése is.

Nevezetességei

  • Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület – Európa Diplomás őslénytani bemutatóhely
  • Római katolikus templom
  • Szent-Anna temetőkápolna
  • Bory-kúria

Elhelyezkedése
Ipolytarnóc (Magyarország)
Ipolytarnóc
Ipolytarnóc
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 14′ 11″k. h. 19° 37′ 35″Koordinátáké. sz. 48° 14′ 11″, k. h. 19° 37′ 35″térkép ▼
Ipolytarnóc (Nógrád megye)
Ipolytarnóc
Ipolytarnóc
Pozíció Nógrád megye térképén
Ipolytarnóc weboldala

1 megjegyzés:

  1. Ipolytarnóc első sorban, a megkövesedett lábnyomokról és egyéb ősmaradványokról híres. A képi illusztráció, egy Bükkábrányból ideszállított, mocsári ciprus maradvány fényképe, amiről a cikkben szó sem esik...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...