2015. szeptember 26., szombat

Zalaegerszeg / Folytatáshoz kattints a posztra

Zalaegerszeg vázlatos térképe


Zalaegerszeg két folyó összefolyásánál található, halakban, vadakban gazdag vidék volt. Talán ennek köszönhető, hogy már az i. e. 7. évezredben, a felső paleolitikumban található itt település, amely egész Zala megyében az egyedüli ókőkori lelet. A következő időszak, amikorról maradtak leletek a városban, a rézkor. A régi ruhagyár elhagyott területén felfedezett, az azóta már teljesen befedett Vizsla-patak mellett megtelepedett, lengyeli kultúrához tartozó település ebből a korból datálható. Ekkor már a mai Zalaegerszeg területén többfelé, elszórtan találkozni településekkel.
A vaskorban kelta nyomokra lehet bukkanni, amilyenből Dél-Zala területén sokat, északon alig találni. Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy Zalaegerszeg ekkor egy fontosabb út mellett állt, és ezt ellenőrizte a kelta lakosság.
Az ezt követő időszakokból származó leletek száma elenyésző, így valószínűleg semmilyen település nem volt ez idő tájt a területen.
A település első írásos említése 1247-ből való, egy a veszprémi káptalan által kiadott oklevélben Egurscugként, 1293-ban pedig már Egerszeg néven. 1266-ban IV. Béla a veszprémi káptalannak adta a területet, így Egerszeg először egyházi birtok lett. Mivel a földesúr távol élt a területtől, így a bevételek nem mindig jutottak el hozzá, sokszor a környékbeli nagyurak, elsősorban a Kőszegiek vagyonát gyarapította. A 14. század során Egerszeg a környék legnagyobb települése volt, a legtöbb adót fizette.
1368 és 1389 között rövid időre a király tulajdonát képezte, majd Luxemburgi Zsigmond a Kanizsaiaknak adományozta, akik azonban azt elcserélték Szepetnek községért a veszprémi püspökkel. Így Zalaegerszeg egészen 1848-ig egyházi birtok maradt. A település határainak kijelölése 1381-ben történt, kőtemplomot is ekörül kapott a község. Ekkor a mérete mintegy kétszerese volt a környező településekének.
1421-et követően a település mezővárosi kiváltságokat kapott, egy összegben tartozott a földesúrnak adót fizetni, részleges önbíráskodása lett. Ezek a különleges jogok gyorsan gyarapították a lakosság számát, mivel a környező településekről megindult a bevándorlás. A 16. században már a legtöbb megyegyűlés itt zajlott.
Az 1530-as évek felé a város fejlődése megtorpant, mivel folyamatos támadások érték, elsősorban a környező területek földesurai fosztogatták a meggyengült központi hatalmat kihasználva. 1568-ban indult meg a város erődítése a török visszaverése érdekében. A településen vár épült, amelyet elsősorban a környező mocsarak védtek. Az első sikertelen török támadás a város ellen az 1570-es évek végén indult. Kanizsa 1600-as elestét követően megnőtt Egerszeg szerepe: a török ellen felépült sok apró zalai végvár irányítását innen szervezték. A települést védő vár azonban nem bizonyult jó védelemnek, egy 1616-os török portya súlyos károkat okozott a városban, végül 1664-ben rövid időre a vár is török kézre került.
A törökök mellett más súlyos terhek is sújtották a lakosságot. A városban többször pusztított pestisjárvány. Emellett az adózás is sokkal kellemetlenebb volt az itt élőknek: mind a kanizsai török, mind a végvári katonák jelentős adóterheket szedtek. Cserébe a földesúri szolgáltatások díjmentesek voltak. Ezt a jogot egy ideig még sikerült érvényesíteni.
Zalaegerszeg mai fogalommal élve megyeszékhellyé válása a 18. századra tehető. Ez idő tájt a megyegyűlések mintegy 75%-át itt tartották. A megye perifériáján lévő település megyeszékhellyé válásának több oka is van. Szerepet játszhatott a történelmi hagyomány, mely szerint hagyományosan Egerszegen tartották a korábbi gyűléseket is, a város a török időkben fontos megyei központtá vált, ám a legfontosabb érdeme a helynek, hogy a többi Zala megyei várossal ellentétben nem egy uradalom központja volt, így elkerülhetővé vált a helyi földesurak „rátelepedése” a megyegyűlésre. Még egy indok volt a város mellett, hogy a környéken több nagy nemesi család is élt, mint a Heteldyek vagy a Forintosok. Végül Egerszeg 20 600 forintos adománya, valamint a megyeháza (ma a Zalaegerszegi Törvényszék épülete) 1730 és 1732 közötti megépítése egyértelműsítette a város közigazgatási központi jellegét. 1777-ben a szombathelyi püspökség kezelésébe került.
A 18. századi városképre jellemző, hogy egy jó darabig egyetlen kiemelkedő épület a barokkos megyeháza. Az 1760-as években épült az akkor monumentálisnak számító templom, illetve egy kaszárnya kőépülete. Az egyetlen polgári kőházban egy patika működött. A város legtöbb háza azonban továbbra is jellemzően tűzveszélyes, szalmával fedett vályogház volt, így a város történetében sok tűzvész pusztított. A legnagyobb tűzvész 1826. július 18-án és július 29-én volt a városban, a zsúpos és oromtetős házak szinte egy pillanat alatt leégtek. Még ebben az évben Póka Antal mérnök tervei alapján már tégla- és kőházakból építették újra a maival megegyező szerkezetű belvárost.
A városban a 19. század elejéig a kereslethez mérten nagyon kevés iparos és kereskedő élt, mivel a földesúr regáléjoga miatt szinte lehetetlenné vált a működésük. Az 1830-as évekre jelentősen megnőtt a városba költöző izraeliták száma, 1836-ra már mintegy 10%-ot tettek ki a zsidó vallásúak az amúgy római katolikus többségű össznépességből, ám ezek a családok se lendítették fel a város kereskedelmét. Így míg a város közigazgatásilag tagadhatatlanul a megye központja volt, gazdaságilag nem lett túl jelentős, a kulturális élet és művelődés terén pedig alig tudott mit felmutatni az akkori székhely: mindössze két elemi iskola működött a mintegy 3500 fős városban. A megye kulturális központjai ekkor Kanizsa és Keszthely voltak, ahova az egerszegiek csak nagy költségek árán juthattak el tanulni.
Az 1848-as forradalomban a városnak viszonylag kevés szerep jutott, a szabadságharcban a város1848. december 31-ei megszállását követően nagyobb megmozdulás nem történt.
 Zalaegerszeg látképe a bazitai tévétoronyból


 Zrínyi Miklós lovasszobra


Az 1870-ben hozott községi törvény alapján megszűnt a mezővárosi jogállás és a volt mezővárosoknak választaniuk kellett a nagyközségi és a rendezett tanácsú városi szervezet között. Az utóbbi nagyobb önállóságot, de egyben nagyobb adóterheket is jelentett, mert a városi közigazgatás többletterheit helyi bevételekből kellett fedezni. Zalaegerszeg a nagyközségi szervezetet választotta, amit sokan súlyos presztízsveszteségként értékeltek a városi rangot választó Nagykanizsával szemben. Végül másfél évtized múltán a belügyminiszter erőteljes nyomására a nagyközség képviselő-testülete és adófizetői kérelmezték a várossá alakulást, amit a miniszter azonnal jóváhagyott, és 1885. május 13-án Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá alakult. A 19. század végi helyi közélet fő gondja a megye másik városával szembeni lemaradás behozása volt.
1887-ben a településhez csatolták a kereskedelmi szempontból fontos Olát. 1890-ben az Ukk–Csáktornya vasútvonal megépítésével a város bekapcsolódott a vasúthálózatba. 1895-ig új gimnáziumot, városházát, szállót, óvodát, pénzügyi palotát, téglagyárat kapott a város. 1891-ben épült a Zala Megyei Levéltár mai épülete, akkor még a főispáni hivatal számára. Stílusa eklektikus, reneszánsz díszítőelemekkel. A bejárat fölött, a homlokzaton a vármegye régi címere látható.
1904-re készült el a bizánci stílusban emelt neológ zsinagóga (ma Városi Hangverseny- és Kiállítóterem). 1909-ben megyei börtön (ma: Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) létesült a városban.
A nagy fejlesztések közben a város alaposan eladósodott, így Kovács Károly, Zalaegerszeg első polgármestere még ugyanebben az évben (1895) lemondott. Utódja Botfy Lajos lett, aki 1900-ban bekövetkezett haláláig folytatta a városi fejlesztéseket, miközben csökkentette annak adósságállományát.
A 20. század eleje már kevesebb fejlődést produkált, így elmondható, hogy Zalaegerszeg ismét elmaradt a környék megyeszékhelyeitől.
Az 1920-as évek során ismét kisebb fellendülés volt tapasztalható a város életében. Ekkor épült meg a postapalota, a vasútállomás, a tűzoltóság épülete, a rendőrségi székház (a mai ügyészség), illetve a Notre Dame-rend kolostora.
A második világháború nem okozott jelentős károkat a városban, igaz, a vasútállomás egy bombatalálat következtében leégett. A legsúlyosabb veszteséget a teljes helyi és környékbeli zsidó közösség, mintegy 1221 fő gettóba zárása, majd Auschwitzba szállítása jelentette. A város német megszállásának végül az 1945. március 28-án érkező Vörös Hadsereg vetett véget. Március 29-én már az egész város a szovjet csapatok kezén volt, akik gyorsan folytatták előrenyomulásukat nyugati felé, illetve a déli olajmezők irányába. Az április elején megalakult Zalaegerszegi Nemzeti Bizottság, első elnökévé Wassermann Frigyes nyugalmazott városi főmérnököt választották meg, akit rövidesen Kovács Károly, a kommunista párt helyi titkára váltott. A Bizottság első intézkedései egyikeként kinevezte Baráth Ferencet polgármesternek és dr. Lendvay Lajos városi tanácsnokot polgármester-helyettesnek.
Az ezt követő időszakban jól megmutatkozott a város lakosságának ellenérzése az új rendszerrel szemben: a helyi MKP szervezete az 1949-ig megtartott választásokon 10% körüli eredményeket ért el, ám a helyi testület élére végül mégis ők kerültek. Az 1947. szeptember 4-én megtartott nemzetgyűlési választásokat a Demokrata Néppárt 59,5%-os eredménnyel nyerte, 1949. május 15-én az országgyűlési választás viszont már a Népfront 98,5%-os győzelmét hozta. 1949. július 2-án iktatták be a város első női polgármesterét, Siklósi Mihálynét.
Az 1950-es évek hozták Zalaegerszeg történetének legkomolyabb változásait. Az első ötéves terv legnagyobb könnyűipari beruházása a zalaegerszegi ruhagyár építése volt, amely elsősorban a szabad női munkaerőre alapozott. Az 1952-ben a környéken felfedezett olajmezők készletét is azonnal elkezdték kitermelni, illetve 1953-ban egy sajt- és vajgyár is épült a városban. Az ipar igényeinek megfelelően fővonalasították a Zalaegerszeg–Zalaszentiván vasúti szakaszt. Az óriási ipari beruházásoknak nagy munkaerőigénye volt, amelyet elsősorban a környékbeli falvakból elégítettek ki. Rövid idő alatt tömegessé vált a környező falvakból naponta történő ingázás, mivel a városban ekkor szinte nem lehetett lakáshoz jutni. Így nem volt ritka, hogy a nyugdíjasokat, inaktívakat, de leginkább az osztályellenesnek tartott személyeket „rávették” arra, hogy költözzenek el a városból.
A nagy ipari fellendülést azonban a városban élők csak visszaesésként élhették meg. Az építőipar csak a nagyberuházások érdekeit szolgálta, így a polgári lakosság lakáskörülményei folyamatosan romlottak. Infrastrukturális beruházások szintén nem történtek a városban, a boltok sorban zártak be, egyre kisebb kínálatot biztosítva a városiaknak.
Az 1956-os forradalomban Zalaegerszeg is tevékenyen részt vett. A megmozdulások 1956. október 26-án kezdődtek, ennek eredményeképp az MDP-vezetők Körmendre menekültek. Ezt követően egészen a szovjet csapatok november 4-ei támadásáig a várost a Forradalmi Tanács irányította.
1956. december 11-én a salgótarjáni sortűz miatt a Központi Munkástanács által szervezett országos sztrájkhoz Zalaegerszeg munkásai is csatlakoztak. A megmozdulásra december 12-én került sor a Kossuth Lajos utcán. Több ezres tömeg gyűlt össze a posta előtt, Csepel teherautókkal próbálták elállni a szovjet tankok útját. A tüntető tömeget végül könnygáz és tankok bevetésével szétoszlatták. Másnap a ruhagyár munkásnői tiltakozásul tüntetésre hívták a nőket és a ruhagyáriakat. Az asszonyok Csány László szobra körül, majd a belvárosban gyülekeztek. Fekete ruhát vettek fel vagy fekete szalagot tűztek magukra, ezért gyászfátyolosnak is nevezik a tüntetést. Végül a szovjet tankok és a karhatalmisták ezen a napon is feloszlatták a tömeget.

 Sóház


 Keresztúry Dezső szobra


 Göcseji tulipán


 Ispita, építette


A Mária Magdolna Plébániatemplom, mögötte az egykori Hotel Balaton és a NAV Zala megyei igazgatósága


Egyházi építmények

  • Mária Magdolna római katolikus plébániatemplom - épült 1750–1760 között, barokk stílusú, Tierhardt József mester tervezte, a mennyezetképeket a 70-es évekbenHaraszti Margit restaurálta. 1809-ben szentelték fel.
  • Jézus Szíve ferences plébániatemplom vagy Olai templom - az Olai városrészben található, 1925–1926, neobarokk stílusú, Kotsis István tervezte. Boldog IV. Károlykirály emlékére készült, 2004-ben felújították.
  • Szűz Mária Szeplőtelen Szíve templom - Mindszenty József emléktemploma, 2004-ben épült, Cigány István alkotása.
  • Református templom - Szeghalmy Bálint tervei alapján, 1942-ben épült erdélyi stílusban, fából és vörös homokkőből.
  • Evangélikus templom - 1906-ból származik, neogótikus stílusú, Gerei Ernő tervezte.
  • Kálvária-kápolna - 1756-ban épült barokk stílusban.
  • Andráshidai templom - román stílusú, 1785-ben állították teljesen helyre.
  • Nagy Szent Teréz templom - Bazita városrészben.
  • Árpád-házi Szent Erzsébet templom - Szenterzsébethegy városrészben.
  • Szent Jakab templom - Ebergény városrészben.
  • Pózvai templom 
  • Szent Katalin templom - Besenyő városrészben 
  • Szent Sebestyén templom - Csácsbozsok városrészben 
  • Szűz Mária neve templom - Botfa városrészben 

Intézmények, infrastrukturális létesítmények

  • Megyei Bíróság, egykori vármegyeháza: 1730–1732 között, barokk stílusú, Franz Allio tervei szerint épült.
  • Kvártélyház: Mária Terézia rendeletére az átvonuló katonák szálláshelyéül 1765-ben épült.
  • Arany Bárány Szálló: 1893–1894, Brenner János építész tervei szerint
  • Tévétorony: 1975-ből, 95,4 m magas, a presszó magassága pedig 53,2 m.
  • Csipkeházak: lakóházak Vadász György tervei szerint.
  • Hagymasisakos ispita a 19. századból, a város régi kórháza.
  • AquaCity - Zalaegerszegi Élmény- és Csúszdapark
  • Aquapalace - Strandfürdő
  • Hüvös Kastély (Mindszenty Ifjúsági Ház): ifjúsági szállásként és rendezvényhelyszínként működő műemléki épület (http://www.botfaihaz.hu/)

Múzeumok

  • Göcseji Múzeum - Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága - 1968-ból, Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrász- és Németh János kerámiaművész gyűjteményével.
  • Göcseji Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Skanzen 1969-ből, az olai városrészben.
  • Finnugor Néprajzi Park - 2001-ben adták át a Skanzen kibővítéseként.
  • Magyar Olajipari Múzeum (röviden MOIM) - a Skanzen mellett található az olai városrészben.
  • Papp Simon emlékszoba - a geológus, egyetemi tanár, akadémikus hagyatékából összeállított, életét és munkásságát bemutató emlékkiállítás.
  • Városi Hangverseny- és Kiállítóterem - egykori zsinagóga, 1904-ben épült Stern József tervei nyomán, eklektikus stílusban bizánci elemekkel.
  • Kézművesek Háza - a Gébárti-tó partján, Ságod városrészben, 1982-ben nyitotta meg kapuit.
  • Fazekasház - Páterdomb városrészben, 1978-ban hozták létre.

Köztéri szobrok, emlékművek

A városban körülbelül 50 köztéri alkotás található, közülük a jelentősebbek:
  • Göcseji tulipán szökőkút: 1985-ből, alkotói: Szabolcs Péter szobrászművész és Pelényi Gyula építész.
  • Keresztury Dezső szobra a Keresztury téren.
  • Táncoló lány: bronzszobor, Medgyessy Ferenc alkotása, a Szivárvány című televíziós vetélkedőn nyerte el a város.
  • Mindszenty József szobra.
  • Zrínyi Miklós lovasszobra: 1989, Tóth Béla alkotása .
  • Csány László szobra: 1931-ben állították fel, Istók János alkotása.
  • Deák Ferenc szobra: 1879. szeptember 1-jén állították fel, Vay Miklós alkotása. A legelső Deák-szobor volt Magyarországon.
  • Szentháromság-szobor: a Mindszenty téren, 2006 szeptemberében újították fel.
  • Kis makrancos: a szobor Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása, 1966-tól áll a helyén.
  • Liliom: szintén Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása ez az aktot ábrázoló szobor a Vizslaparkban, 1967-ből.
  • IV. Béla király szobra.
  • Zenélő óra a Polgármesteri Hivatal előtt.
  • A 377-es „Gizike” gőzmozdony a vasútállomás mellett.
  • Kálvin János mellszobra a református templom mellett.
  • Immaculata-szobor az olai templom kertjében.
  • A „földi toronyóra” a Hevesi Sándor Színház előtt. Az óraművet Preisz József és Kancsal Miklós állították helyre, a kerámia díszítés Németh János műve.
  • Olajkutatók Grantner Jenő szobra 1970-ből a Lordok Háza homlokzatán.
  • Ho Si Minh szobra, Marton László szobrász alkotása 1976-ból.
  • Wass Albert szobra a Dózsa ligetben 2008-ból.

Természeti látnivalók

  • Azáleás-völgy - az Alsóerdő botanikailag védett területe.
  • Csácsi arborétum - Zalaegerszeg északkeleti határában, Csácsbozsok városrészben, a városközponttól kb. 4 km-re található 60 hektáros védett terület.
A Csácsi arborétumon kívül helyi védettség alá került a Deák téri park, a platánsorok, a Dózsa liget, a Palatinus vendéglő kertje, a szenterzsébethegyi gesztenyefa, az olai temetőben és vasútállomásnál lévő hársfák és botfai vadgesztenyesor. Ez a lista 2010-ben még öt taggal bővült: a Parkerdővel, a Pálosfai-patak völgyével, a Bozsoki-dombbal, a Szabadság utcai gömbkőris fasorral és az Andráshida utcában levő parkkal.
  • Gébárti-tó: 1975-ben két kis patak felduzzasztásával létrehozott mesterséges tó.
 Göcsej Múzeum


 Buda Ernő mellszobra az Olajipari Múzeumban


 Arany Bárány Szálló


 Csipkeházak


 Csány László szobra

 A testvérvárosokat jelző tábla az Európa téren


 Szentháromság-szobor


 Mária Magdolna plébániatemplom


 Mindszenty József szobra


 Tévétorony Bazitán


Szent Flórián szobra a Mária Magdolna plébániatemplom mellett

Elhelyezkedése
Zalaegerszeg (Magyarország)
Zalaegerszeg
Zalaegerszeg
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 50′ 43″k. h. 16° 50′ 50″Koordinátáké. sz. 46° 50′ 43″, k. h. 16° 50′ 50″osm térkép ▼
Zalaegerszeg (Zala megye)
Zalaegerszeg
Zalaegerszeg
Pozíció Zala megye térképén

1 megjegyzés:

  1. T. Cím, szeretném rendszeresen olvasni rendkívül érdekes és tartalmas helyismertető oldalaikat!
    Kaphatom közvetlenül címemre?
    Tisztelettel Csuti János

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...