2016. január 9., szombat

Máramarossziget / Folytatáshoz kattints a posztra


 Tisza-parti város egykor Máramaros vármegye székhelye és Magyarország faiparának és sóiparának központja volt.
Nagybányától 53 km-re északkeletre a Tisza bal partján fekszik. Közúti határátkelő hely Ukrajna felé.
Neve a Máramaros (románul Maramureș) folyónévből való, aminek most Maraa neve. A víznév az indoeurópai mori (= tenger, állóvíz) és a mors (= holt) szavakból származik. Arra utal hogy a város a Tisza és az Iza szögében épült.

 A település a 13. század végén alakult ki, először 1308-ban említik.
A 14. század közepére jelentős vásároshely és Máramaros megye egyetlen túlnyomóan iparosok és kereskedők lakta városa lett. A lakosság jellegzetes csoportját alkották még a közeli rónaszéki sóbánya munkásai. 1352-ben részesült azokban a kiváltságokban, amelyeket a másik négy máramarosi város (Huszt, Visk, Técső és Hosszúmező) kapott 1329-ben Károly Róberttől. A 14. század végén azonban Sziget a többi várossal együtt a huszti uradalom részévé vált, azaz földesúri hatalom alá került.
Szigetet kezdettől fogva túlnyomórészt magyarok lakták, kisebbrészt németek, de az utóbbiak hamar asszimilálódtak.
1360 tájékától rendszerint itt tartotta a gyűléseit Máramaros megye, amelynek 1558-ban már állandó székháza volt a városban.
A 15. század végétől kezdve számottevő értelmiségi réteg jelent meg, főleg sókamarai hivatalnokok és más királyi tisztviselők. A reformáció során a város a református hitre tért.
A 16. század végétől kezdődően a lakosság nagy többsége nemeslevelet szerzett, s nemessége 1618-ra külön közösséggé szerveződött.
1730 körül letelepedett itt a piarista rend, de a katolikusok száma csak lassan emelkedett.
A piaristák által nyitott gimnázium, valamint az egykori városi iskolából kialakult református kollégium az egész megye vezető oktatási intézményeinek számítottak.
1918-ig, majd 1940-től 1944-ig újra Magyarország része, Máramaros vármegye székhelye (nem volt része az 1939-ben felállított Máramarosi közigazgatási kirendeltségnek). A városba a második bécsi döntést követően, 1940. szeptember 5-én vonult be a honvédség; a bevonulás előtt felfegyverzett román polgári személyek és katonák raboltak és erőszakoskodtak. Máramarossziget volt az első visszatért észak-erdélyi város, lévén a Tisza túlpartja 1918 óta újra Magyarországhoz tartozott, így a határ mentén felsorakozott honvédcsapatok itt kezdték meg az átkelést az erdélyi bevonulás első napján. 1944. október 17-én szovjet kézre került.


Látnivalók

  • Római katolikus temploma 1775-ben épült Borromeo Szent Károly tiszteletére.
  • A református templom 1862-ben nyerte el mai jellegzetes formáját. Kertjében található Leövey Klára 1899-ben emeltemlékoszlopa és az 1848-49-es hős honvédek (Asztalos Sándor és Móricz Samu) 1887-ben emelt emlékműve.
  • Ruszin görög katolikus templom
  • A megyeháza épületében van a Történeti Múzeum, a Főtér másik végén a Máramarosi Néprajzi Múzeum látható.
  • A szecessziós Kultúrpalotát 1912–1913-ban, közadakozásból építtette Máramarossziget lakossága, Sándy Gyula budapesti építész tervei alapján. A kivitelező cég a beregszászi "Fuchs és társa" volt. Az épület báró Perényi Zsigmond nevéhez köthető, aki Máramaros vármegye főispánjaként a megyében működő kulturális egyesületeket akarta egy födél alá gyűjteni. A négytornyos palotában kapott helyet a városi könyvtár, a Széchenyi úri kaszinó, valamint a Máramaros Közművelődési Egylet székháza. Ide került Hollósy Simon Huszti vár című festménye is. Trianon után a román állam azASTRA román egyesületnek adta használatba az épületet. Zolopcsuk Pál Róbert helytörténész szerint 1938-ban egy ideiglenes bizottság döntése nyomán került az épület az ortodox egyház tulajdonába, és ortodox püspöki palotaként működött 1940-ig. A második bécsi döntést követően a palotát a magyar kincstár tulajdonaként telekkönyvezték, a világháború vége felé hadikórházzá alakították. 1945 után a román állam volt a tulajdonosa. Jelenleg városi könyvtár, művészeti iskola, tánciskola és egy egyetemi részleg működik benne.
  • A város főterén ma is látható egykori Vigadó (1889-ben épült Gerster Kálmán építész tervei alapján). Ez volt Máramarossziget első, reprezentatív középülete, amely egységes terv alapján, kőből épült. A később moziként üzemelt épület külsejét négy, tornyocskákkal ellátott álkupola és a nagy főtorony uralja.
  • A város legnagyobb épülete az egykori Jókai Mór és lskola utca sarkán található Piarista főgimnázium. Az épületben ma is középiskola, a Dragos-Voda Líceum működik. A piarista kollégiumot III. Károly alapította „a kincstári hivatalnokok és a nép gyermekei szellemi nevelésére”. Korszerű épülete szintén 1911–1912-ben épült Baumgarten Sándor építész tervei alapján, a kivitelező cég is a "Fuchs és társa" volt.
  • Máramarosszigeten ma már csak egy zsinagóga áll az egykori hatból. Az 1902-ben épült szefárd stílusú egyházi épületet raktárként használták a Ceaușescu által vezetett kommunista Romániában.
  • A városban a zsidó közösség egyik központja, az egykori nagy vagy más néven ortodox zsinagóga helyén maHolokauszt-emlékmű áll.
  • A város főterén látható az egykori Leányiskola. Külsejét szecessziós stílusban, színes kerámia díszítéssel látták el, 1901-ben, a millenniumi ünnepségek tiszteletére. Az épület ma az ukrán líceumnak (Liceul Ucrainean Taras Sevcenco) ad otthont.
  • Falumúzeuma az egyik leglátványosabb Romániában.
  • Igényesen kialakított Börtönmúzeuma a kommunista államterrornak állít fájdalmas emléket. Itt raboskodott - többek között - Márton Áron vértanú püspök is.


Itt született

  • 1820. november 11-én Várady Gábor honvéd őrnagy (1848-49), országgyűlési képviselő, testőrtiszt
  • 1821-ben Leövey Klára pedagógus, írónő. Sírja a református temetőben látható
  • 1823-ban Asztalos Sándor honvédezredes, az "aradi hős"
  • 1826. június 1-jén Prielle Kornélia színésznő, a színházi élet egyik legkiemelkedőbb alakja
  • 1852. november 6-án Grosschmid Béni jogász, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1901), udvari tanácsos.
  • 1857. február 2-án Hollósy Simon festőművész, a nagybányai festőiskola alapítója. Sírja a katolikus temetőben látható
  • 1860. március 8-án itt született Hollósy József festőművész, Hollósy Simon festőművész öccse, buddhista filozófus, a magyarországi buddhizmus első képviselője, és itt is hunyt el 1898. április 11-én.
  • 1875. március 21-én Krüzselyi Erzsébet költőnő, Krüzselyi Bálint jogakadémiai tanár leánya
  • 1882-ben Gerevich Tibor művészettörténész, az MTA tagja
  • 1887. január 1-jén Teitelbaum Joel, szatmári ortodox zsidó főrabbi, későbbi szatmári rebbe
  • 1894. október 24-én Boda István bölcsészdoktor, egyetemi tanár
  • Jakubinyi György, gyulafehérvári római katolikus érsek
  • Kőszegi Margit (Máramarossziget, 1902. március 11.–Marosvásárhely, 1988. február 2.) színésznő, énekesnő
  • 1905. március 5-én Edmond Bordeaux Székely
  • 1912. április 29-én Árokszállásy Zoltán biológus, író, pedagógus
  • 1914. november 1-jén Teitelbaum Mózes főrabbi, szigeti rebbe, későbbi (második) szatmári rebbe
  • 1922. június 6-án Vágó Béla történész.
  • 1928. szeptember 30-án Elie Wiesel Nobel-díjas író
  • 1930. szeptember 16-án Makkay Ferenc vegyész, a kémiai tudományok doktora, egyetemi oktató.
  • 1936. március 5-én Zahoránszky Ibolya újságíró, szerkesztő, közművelődés­-szervező.
  • Jakubinyi György, gyulafehérvári római katolikus érsek 1946-ban itt született.
  • 1961. május 8-án Béres István romániai magyar politikus, képviselő

Itt élt

  • Bethlen István erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem öccse, máramarosi főispánként és a huszti uradalom földesuraként
  • Itt tanított Hari Péter, Kőrösi Csoma Sándor és Juhász Gyula is
  • Itt volt vikárius és a térség országgyűlési képviselője Balogh Mihály
  • Itt volt plébános és esperes Reizer Pál, későbbi szatmári püspök
  • Itt volt plébános és esperes Schönberger Jenő, jelenlegi szatmári püspök
  • Surányi Miklós író, újságíró











Elhelyezkedése
Máramarossziget (Románia)
Máramarossziget
Máramarossziget
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 55′ 43″k. h. 23° 53′ 33″

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...