2015. október 27., kedd

Siójut / Folytatáshoz kattints a posztra



 A Sió valamikori ártere mentén, a Dunántúli-dombság lábánál fekszik a település. A Sió szabályozása miatt ártéri jellegét elvesztette, a nagy hagyományokkal bíró halászat megszűnt. A löszös területen nagy erőfeszítésekkel honosították meg a szőlőművelést.
Az ötvenes évek nagyüzemi gazdálkodása, a téeszesítés eltüntette a Siót övező ligetes galériaerdőket, a sovány földekről az erózió elhordta a termőréteget, így a környék ma félsivatagos jellegű, kisebb fasorokkal szabdalt, igen nehezen művelhető, kietlen pusztaság.
Vonattal elérhető a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon.
 A települést először II. András okmánya említi 1229-ben, mely a községet a veszprémi káptalannak adományozza. A község neve a török eredetű Jutas személynévből származtatható.
Az Árpád-korban alapított település, mely a mai falutól délre, a Sió mentén fekvő apró halászfalu volt. 1302-ben pusztaként (possessio Jwth) fordult elő, majd 1335-ben a váci egyháznak voltak itt birtokai. Vásáros hely volt; 1356-ban és 1378-ban már régi hetivásárait is említették az oklevelek, e kiváltságában 1378-ban Nagy Lajos király újból megerősítette a helységet.1407-ben a Marczaliak birtokába került, Marczali János 1455-ben kelt végrendeletében a helységet a toldi pálosoknak hagyományozta. 1460-ban a Berzenczeiek, vagy másként a Berzenczei Lorántfiak, 1461-ben pedig Keményfalvi Török Ambrus vette zálogba a Marczali család itteni birtokait.1467-ben Enyingi Török Péteré volt, majd 1495-ben a Báthoriak nyerték adományu, 1536-ban pedig már Pekry Lajos volt a földesura. Az 1571-1582 évi török kincstári adólajstromban Jud alakban fordult elő, 25 házzal. A török időkben teljesen elpusztult. Az egykori falucska maradványai ma is jól kivehetők. Beépítetlen, ám intenzíven művelt területen fekszik, ezért folyamatosan pusztul. alapos régészeti feltárására azonban anyagi erőforrások híján eddig nem volt mód, holott a falu templomát övező temetőből előkerült,12. századi, limoges-i zománctechnikával készült Krisztus-szobor ma a Somogy Megyei Múzeumban látható.
1715-ben 9 háztartást írtak benne össze. Egy 1710 előtti összeírás szerint még a gróf Széchenyieké volt, 1715-ben azonban már a Bogyay családé. 1733-ban a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott. 1767-ben ismét gróf Széchenyi Zsigmondé volt. Ettől kezdve a gróf Széchenyi család volt a földesura.
Siójut nevének írásmódjai a kezdetektől napjainkig: JudJodJuthJutSiójut.

Nevezetességei

  • Református templom - (klasszicizáló késő barokk) 1830-ban épült.
  • Faluház, benne néprajzi gyűjtemény iskolai eszközökkel és a falusi háztartás eszközeivel és a Katica Bábcsoport emlékszobájával
  • Siójuton született Varga Imre szobrászművész.
  • A Katica Bábcsoportot Róka Gyula tanító és fafaragó művész vezette; bábmozgató szereplői az alsó tagozatos általános iskola növendékei voltak.

Elhelyezkedése
Siójut (Magyarország)
Siójut
Siójut
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 52′ 46″k. h. 18° 08′ 20″Koordinátáké. sz. 46° 52′ 46″, k. h. 18° 08′ 20″osm térkép ▼
Siójut (Somogy megye)
Siójut
Siójut
Pozíció Somogy megye térképén

1 megjegyzés:

  1. egy idézet a sorokból: "...nehezen megművelhető, félsivatagos pusztasággá vált...." úgy látszik erre volt jó a sió szabályozása! nem lehetett volna hagyni inkább a halászatot meghagyni aminek haszna is volt?!?!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...