2015. november 18., szerda

Hatvan / Folytatáshoz kattints a posztra


 A Hatvany Lajos Múzeum (volt sörház) épülete

Hatvan a Zagyva partján fekszik. Átlagos tengerszint feletti magassága 105 m. A folyó már vízvédelmi létesítmények között folyik, így a környék elláposodása már nem jellemző. Éghajlatát tekintve nagy hatással van a Mátra, ahonnan enyhe levegő érkezik, illetve a szél erejét csökkentő völgy. Évi csapadékmennyisége alacsonyabb az országos átlagnál.
Hatvan több, jól elkülöníthető településrészből áll. A Zagyva keleti partján terül el Óhatvan, a város tulajdonképpeni központja. Ehhez nyugatról csatlakozik, kisebb ipari terület beiktatásával Újhatvan, ahol a vasútállomás is található.Nagygombos Óhatvantól északra található.
 A Grassalkovich-kastély főhomlokzata

Hatvan területéről a legkorábbi leletek az újkőkorból valók. Ekkor is megfigyelhető, hogy a Zagyva mindkét oldala lakott hely volt. Igazán fontos település azonban csak a rézkorban alakult ki, virágzása a korai bronzkorig tartott.
A bronzkor (i.e. 1900–900) elején keletről, a Kárpátokon túlról sztyeppi pásztortörzsek nyomultak be a Kárpát-medencébe, ahol megállapodtak. A bronzkor két nagy magyarországi műveltsége közül az egyiket Hatvanról nevezték el. Először Sperlágh József gyógyszerész, amatőr régész talált hamvasztásos sírokat a Strázsahegy alatti Kálvária-dombon, majd a város délkeleti szélén álló Kishatvani csárda mellett – ezek leleteit a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el. 1934-35-ben Tompa Ferenc tárt fel egy lakótelepet a Strázsahegyen: egy ott talált díszes réztál és egy aranytárgy országos jelentőségű. A telepben nagycsaládok laktak nagy, több kisebb családot magukba foglaló házakban. Az oszlopos szerkezetű házakat nyeregtető fedte; a vesszőfonatos házakat kívül-belül tapasztották.
A bronzkor után Hatvan területén nem alakult ki újra jelentősebb állandó település, de a szkíták, a kelták, a roxolánok, a szarmaták és az avarok, majd a honfoglaló magyarok is hagytak itt nyomokat.
Az 1170-es években premontrei szerzetesek telepedtek meg a mai város területén. Az itt alapult kolostor lassan kisebb térségben jelentőssé vált (a 13. században már prépostság volt), a település első írásos említése is tőlük való 1235-ből. A szerzetesek jelentős vívmánya volt a környékbeli mocsarak lecsapolása és a korszerű földművelési formák meghonosítása. A jó életkörülmények megjelenésével a 13. században egyre többen vándoroltak Hatvanra, amelynek legjelentősebb birtokosai a Hatvaniak lettek.
1335 után, a visegrádi királytalálkozót követően a település jelentősége nagyban növekedett, mivel a Buda–Krakkó kereskedelmi út itt húzódott, és erre a Losonc–Fülek–Pásztó út csatlakozott. I. (Nagy) Lajos idejében az út jelentősége csak tovább nőtt, mivel azon vonultak a király seregei Litvánia felé. A királynak többször szállást adó Hatvan végül 1406-ban nyerte el a mezőváros címet. Országos vásárára – amin a legjelentősebb árucikk a nagy mennyiségben termett hatvani bor volt – mindenfelől érkeztek.
 A Grassalkovich-kastély kapuzata

Miután Mohamed budai pasa 1544-ben Budától északra és keletre található erődítmények ellen folytatott hadjáratot, és Visegrád és Nógrád már elesett, Hatvan frissen (1523–1544 között) épült várának kapitányai úgy vélték, nem kockáztatják az ostromot, hanem felgyújtották a várat és a katonákkal együtt Egerbe menekültek, hoppon hagyva a polgári lakosságot, amely 1544-től a törököknek adózott. A várost a törökök a GyöngyösPásztó és Jászberény vidékét felölelő szandzsák központjává tették, így egyre több lett a török a városban, és a 17. században a magyar őslakosság már kisebbségbe szorult.
A török várost komoly várrendszerrel vették körül. Tinódi Lantos Sebestyén szerint az erősséget az első török városparancsnok, Deli Kurt aga kezdte kiépíteni. A nyolcbástyás palánkvár nagyjából a mostani Grassalkovich-kastély helyén állhatott, a várost pedig egy másik, külső cölöpfal oltalmazta: a síkvidéki várépítészet hagyományai szerint a sűrűn levert facölöpök közeit agyagos földdel töltötték ki, és az egészet agyaggal vonták be, hogy minél nehezebb legyen felgyújtani. (Mivel a faanyag gyorsan korhadt, az ilyen típusú védműveket gyakran kellett javítani.
A fennmaradt zsoldlisták szerint 1560-ban a helyőrségben 113 gyalogos, 295 lovas, 13 tüzér és 32 délszláv martalóc szolgált.
A tizenöt éves háborúban először 1594-ben látszott esély a vár és a város visszafoglalására, de a felső-magyarországi csapatokat vezénylő Christoph Teuffenbach kassai főkapitány német zsoldosai az időjárás zordra fordulta miatt félbehagyták az ostromot. 1596-ban Miksa főherceg csapatai három hetes ostrom után betörtek a várba, és nemcsak a védőket koncolták fel, de az asszonyokat és gyermekeket is. A várban 3 nagy és 22 kisebb kaliberű ágyút zsákmányoltak. A siker azonban átmenetinek bizonyult: az osztrák hadak nem vették fel a harcot III. Mehmed Eger felé vonuló főseregével, hanem feladták a várat, és Esztergom felé vonultak vissza.
A törökök helyreállították a védműveket, ám 1603 novemberében Christoph Rusworm császári generális csapatai ismét elfoglalták, de ezúttal is csak rövid időre.
A török uralom 1686-ban ért véget, amikor Buda ostromgyűrűbe zárása után Heissler és Mercy császári tábornokok hadai elől a védők harc nélkül a jobban védhető Egerbe menekültek.
Hatvanba a 17 – 18. században az ország többi vidékéről leginkább jobbágyok települtek. Fő feladatuk a török időkben leromlott földek feljavítása volt. Ezért főleg állatot tenyésztettek, de a szőlőművelést is újrakezdték. A város szervezete is újjáéledt: 1687-ben újjászervezték a prépostság, 1689-ben postaállomást, 1693-ban vámhivatalt létesítettek, 1700-ben pedig már a plébánia is újra működött.
Hatvan a Rákóczi-szabadságharc idején komoly szerephez jutott, mivel II. Rákóczi Ferenc 1703-ban elrendeltette a vár megerősítését, hogy ellent tudjon állni a Buda környéki császári seregeknek. A megerősített vár azonban nem tett szert komolyabb jelentőségre, és a kurucok végül 1710-ben harc nélkül adták fel.
 A Városi Bíróság (volt Járásbíróság) épülete, előtte Szent Imre szobra

A fölöslegessé vált védműveket valószínűleg az új földesúr, Starhemberg Gundacker Tamás herceg romboltatta le – ő 1711-ben vásárolta meg a királytól a hatvani uradalmat, de ezután még hosszú évekig kellett egyezkednie a a régi igénylőkkel, így csak 1729-ben iktatták az uradalom birtokába. Eközben a legtöbb régi lakóházat helyreállították, a szántóföldek jó részét feltörték, jobbágytelkeket alakítottak ki, bár a lakosság fele mindvégig megmaradt szőlőművelésből élő házas zsellér maradt.
Grassalkovich I. Antal herceg 1734-ben, kétszázezer forintért vette meg a hatvani birtokot. Német mesterembereket, szőlőművelő zselléreket, sőt telkes gazdákat is telepített a városba, és a magyarokénál több kedvezményt, mentességet adott nekik. Ez magyar-német nemzetiségi konfliktusokhoz vezetett, mert a németek az adómentes évek elmúltával sem akarták a közadókat, közterheket viselni. Ők viszont azt nehezményezték, hogy a város vezetése a magyarok kezében maradt akkor is, amikor a német telkes jobbágyok száma már meghaladta a magyarokét (1765-ben még 52 telkes magyar és 45 német gazda lakott Hatvanban). A németek kívánságára Grassalkovich 1764-ben a magyar bírón kívül német bírót is állított. A konfliktusok a németek sorsának romlásával elsimultak.
Grassalkovich Antal korszerű majorságot hozott létre a város körül. 1762-ben posztó manufaktúrát is alapítottak a városban, ez azonban nem volt elég versenyképes, úgyhogy hamarosan megszűnt.
A lakosság gyarapodása a 18. század vége felé lelassult; számuk:
  • 1786-ban 2108,
  • 1821-ben 2088,
  • 1849-ben 2545 fő volt;
  • 1786-ban 439 családot írtak össze,
  • 1851-ben pedig 577-et.
A Grassalkovichok idővel rengeteg adósságot halmoztak fel, ezért az uradalmat 1827-ben zárgondnokság alá vették.
A Grassalkovich család 1841-ben Grassalkovich III. Antallal kihalt. Ezzel a birtokok sorsa végképp kérdésessé vált. A bécsi kastély és a Schönau an der Triesting-i uradalom magántulajdonba került. A gödöllői és a hatvani uradalmat unokaöccse,Viczay Mihály örökölte, de nem bírta a rettentő adósságokat fizetni, ezért eladta azokat egy bankárnak, báró Sina Györgynek. Később az ő fia, báró Sina Simon birtoka lett, majd egy belga konzorcium tulajdonába került.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előtt 423 házat tartottak számon; ebből 14 volt az uraságé, 135 a telkes gazdáké, 267 a zselléreké és 7 egyéb.
Hatvan az 1848-49-es szabadságharcban fontos hadászati szerephez jutott. 1849. április 2-án itt vívták a tavaszi hadjárat egyik győztes csatáját, majd július 12. után az oroszok főhadiszállása lett.
Hatvan komoly fellendülése 1867-ben kezdődött, mivel ekkor építették a Pest–Hatvan–Losonc–Zólyom–Besztercebánya–Ruttka vasutat (amely később csődjét és államosítását követően a MÁV első vonala lett), illetve a kiegyezés hatására megindulhatott a tőkés fejlődés. A vasútépítés hatására Deutsch Ignác még 1867-ben, megvette a brüsszeli banktól a Grassalkovich család egykori hatvani uradalmát a teljesen leromlott állapotú kastéllyal. 1879-ben, amikor a király nemessé ütötte fiait, erről a birtokról kapták a „hatvani” előnevet.
Később a város vasúti jelentősége tovább nőtt, miután 1870-ben megnyílt a Hatvan–Miskolc, 1873-ban pedig a Hatvan–Szolnok-vasútvonal is. Ezzel a város Magyarország egyik jelentős vasúti csomópontjává vált, nagyban urbanizálódott.
Hatvan első takarékpénztárát 1873-ban alapították. Az 1870-es években az egész országban megszüntették a települések mezőváros besorolását. Hatvan ekkor nagyközséggé alakult, majd 1886-tól a mezőváros megjelölést már címként sem használhatta.
1889-ben alapította a hatvani Deutsch család a Hatvani Cukorgyárat, ami azidőtájt Európa egyik legnagyobb cukorgyára volt. A Növénynemesítő Rt.-t Hatvany-Deutsch Sándor alapította a 20. század elején. A dualizmus gazdasági fellendülésének hatására 1867 és 1914 között a város lakossága szinte megháromszorozódott.
Az első világháborúban sok férfi elesett. A tanácsköztársaság alatt államosították a cukorgyárat. 1919. augusztus 3-án a bevonuló román hadsereg kivégeztetett ötven vöröskatonát. Az ellenforradalmi rendszer konszolidációja után Hatvan fejlődése lelassult, ám az életszínvonal kissé javult.
A Hatvani Paradicsom konzervgyár létrehozását az 1920-as évek végén Hatvany Endre kezdeményezte – az „Aranyfácán”márkanév még ma is népszerű.
A második világháború nagy változásokat hozott Hatvan életében. 1939-ben lengyel menekültek érkeztek a városba, köztük sok zsidó is. 1941-től, miután Magyarország is csatlakozott a háborúhoz, sok hatvani katona vesztette életét a harcszíntereken. Hatvanban gettót alakítottak ki, majd egy gyűjtőtábort is létrehoztak a cukorgyár területén. Innen Heves megye szinte teljes zsidó lakosságát Auschwitzba, megsemmisítő táborba szállították. 1944. szeptember 20-án angol-amerikai bombázók több száz polgári lakost is megölve porig rombolták a pályaudvart és környékét. 1944 novemberében a Vörös Hadsereg elérte a város határát, és a harcok újabb komoly pusztítást okoztak. A város 1944. november 25-én esett el.
A lényegében porig rombolt város lakosságának nagy része meghalt, vagy hadifogságba esett. Az újjászervezés részeként Hatvant várossá alakították. Alapítottak egy népi kollégiumot és kialakítottak egy ideiglenes kórházat.
A kommunista hatalom megszilárdultával Hatvan kétirányú fejlődést mutatott. Egyrészt nagymértékű iparosítás, építkezések jellemezték a várost, másrészt a hatóságok szép számban tüntettek el a rendszer számára nem kívánatos személyeket – köztük az Újhatvanban a vallásszabadságért tüntetőket –, így sokakat küldtek a recski és hortobágyi kényszermunkatáborokba. 1956-ban újjáépült a vasútállomás, majd iskolák és egyéb közintézmények létesültek a városban.
 Grassalkovich kastély

A hajdani mezővárost palánkvár védte, erre azonban ma már csak egyes utcák (Vár utca, Bástya utca) neve, illetve vonalvezetése emlékeztet. A régi metszeteken ábrázolt dzsámi, törökfürdő és más, török kori épületek helye tisztázatlan; még alapjaik sem kerültek elő (egyes feltételezések szerint a mai Kossuth tér alatt rejtőzhetnek).
A város legrégibb épületeit:
  • Grassalkovich-kastély (műemlék, Kossuth tér),
  • Szent Adalbert plébániatemplom (műemlék, Kossuth tér),
  • Sörház, jelenleg Hatvany Lajos Múzeum
a 18. században emelték Grassalkovich I. Antal pénzéből, illetve hozzájárulásával. Mindhárom a barokk építészet remeke. Az egykori posztómanufaktúra épülete nem maradt fenn, helyét emléktábla jelzi.
További műemlék épületek:
  • plébániaház, Kossuth tér 5.
  • Grassalkovich-major bejárata, (Nagygombos),
  • borház, tanácskozó terem.
Jelentős épületek még:
  • Városháza
  • Kossuth téri általános iskola
  • Városi Bíróság
  • Postapalota
  • Bajza József Gimnázium és Szakközépiskola
  • Széchenyi István Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola
  • Újhatvani római katolikus templom
  • Földhivatal
  • Bátor Tábor
Szobrok, emlékművek:
  • Szent Sebestyén-szobor (műemlék, 1739) Kossuth tér,
  • pestisszobor,
  • oroszlános szökőkút,
  • Grassalkovich-szobor.
Egyéb látnivalók:
  • Hatvani Termálvizes Strandfürdő
A hatvani városháza


Elhelyezkedése
Hatvan (Magyarország)
Hatvan
Hatvan
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 40′ 05″k. h. 19° 40′ 12″Koordinátáké. sz. 47° 40′ 05″, k. h. 19° 40′ 12″osm térkép ▼
Hatvan (Heves megye)
Hatvan
Hatvan
Pozíció Heves megye térképén

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...