2015. október 11., vasárnap

Dunakeszi / Folytatáshoz kattints a posztra


 Dunakeszi város Pest megyében, a Dunakeszi járás központja. A Duna túloldalán elhelyezkedő Budakalász várossal megosztva a „Dunakanyar kapuja"-ként is emlegetik.
Budapest közvetlen szomszédságában, a Pesti-síkságon fekszik a Duna bal partján, annak kavicsos törmelékkúpján. Keletről Fót, délről a főváros, nyugatról a Duna (Szentendrei-szigetHorány), északról pedig Göd határolja.

A török hódoltság végéig

Dunakeszi környékén az újkőkortól találtak letelepedési nyomokat. Egy kb. háromezer évvel ezelőtt itt élő nép deszkalapokkal, kosárfonattal, kivájt szilfatörzsekkel bélelt kútjai meglepően jó állapotban maradtak fenn. A római hódítás előtt kelták vándoroltak a környékre.
A rómaiak 371-372-ben erődített kikötőt és átkelőhelyet építettek itt. Ez része volt az I. Valentinianus által kiépített Duna balparti erődök (contra castrum) rendszerének, amit Marcus Aurelius kezdeményezett a markomann háború után, majd Diocletianus sűrített. A környező terület akkor a szarmaták jazigoké volt, akiknek városai között Ptolemaiosz Vácot(Uscenum) említi. A településtől délre, a Dunatól indul el a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árok nyomvonala.
Az első írásos adat, ami a község nevére utal, a 13. századból származik, 1255-ben IV. Béla adománylevele Kezew néven említi.
1661-től a felsővattai Wattay család birtoka, többször betelepítették a falut és a Pest-Pilis-Solt vármegyei birtokaik központja is volt. Dunakeszi ispáni központból irányíttatta Wattay I. Pál helyettes alispán többek között pomázi, budakalászi, gubacsi, soroksári, pestszentlőrinci, csömöri, rákosszentmihályi, oszlári, nagykovácsi, csobánkai, solymári, tázlári, kiskőrösi birtokait.

A kiegyezésig

Az oszmán uralom alóli felszabadításkor Wattay János a váci járás szolgabírájaként és a Rákóczi-szabadságharc idején a vármegye első kuruc alispánjaként irányította a települést. Az 1715. évi népességösszeíráskor 18 család élt itt. Az okiratban már Dunakeszi néven szerepel. A Wattay család birtokában 1731-ig volt a település, de 1714 után bérelte Orczy István több évig. 1768-ban a gödöllői Grassalkovich-uradalom része volt a falu, 600 lakossal. Az ekkor – Mária Terézia 1767-es úrbéri rendelete nyomán – megszületett urbárium úrbéri szerződései rögzítették az itt lakó jobbágyok kötelezettségeit; ezek később a paraszti földbirtoklás alapjául is szolgáltak. Az urbárium kedvező hatást gyakorolt a község fejlődésére, mivel az országos átlagnál kisebb terheket rögzített, s gondoskodott a betelepülőket megillető birtokosi segélyekről és kedvezményekről. Név szerint felsorolta az akkor itt lakó családokat. II. József idején készült el a falu első részletes katonai térképe. Az 1785-ös népszámlálás szerint 740 lakosa volt. A szomszédos Alag ekkor még gyéren lakott puszta volt, a későbbi város, Újpest, pedig még nem létezett. 1819-ben Alag puszta is benépesült. Itt kezdett építkezni 1890-ben a lovaregylet.
A főleg mezőgazdasági munkából élő lakosságnak új kereseti lehetőséget nyújtott az 1844 nyarán megindult vasútépítés.1846-ban készült el Magyarország első vasútvonala Pest és Vác között. Az első szerelvény – amelyen Kossuth Lajos ésSzéchenyi István is utazott – csak Dunakeszin állt meg.
1862-ben a jobbágyság megszüntetése után a mezők a falu tulajdonába kerültek. A földeket nem hagyták parlagon, a legrosszabb homokot is megművelték.

Az I. világháború végéig

Az 1870-es években a dunakeszi kertészek voltak Magyarországon az első paradicsomtermelők. A hozzátartozó helyek: Kisalag, Nagyalagmajor, Versenyistállók, Úrlovasok versenytere, Imreházmajor, Vízmű-telep, Új-Dunakeszi, Horányi révátkelő. 1901-ben felépült a községháza (a mai városháza). 1901–1910 között kezdett kiépülni a Banktelep, majd az alagi oldalon a Lovásztelep, a versenyistállók és az új vasútállomás. 1906-07-ben három főúri család és a Magyar Lovar Egylettámogatásával megépül a nepomuki Szent János kápolna.
1910-ben Alag önálló község lett, az összes adót létesítményei után a Lovaregylet fizette. Új községházát és iskolát építettek. A lovászok nagy része Tiszaszőlősről és Tatáról költözött Alagra. Angliából trénerek és zsokék érkeztek. Az alagi lakosok nagy része a lovaregylet alkalmazásában állt. Ekkor Dunakeszi lakosainak száma 3116 fő. Túlnyomó többségük a környező földeken paradicsomot és zöldségfélét termelő paraszt. Az 1918-as nagy spanyolnáthajárványnak itt csak 3 áldozata volt, ami a község viszonylagos zártságával, a fővárostól való még igen kis mértékű függésével magyarázható.

A II. világháború végéig

Az iparosodás kezdetét a MÁV Főműhely építése jelentette. A konzervgyár elődjét az 1910-es évek végén építették. Két angol tréneré volt az a 7 holdas terület, ahol a kis üzemben a termelés megindult. Kezdetben paradicsom, zöldborsó, szilva, cseresznye, meggy, birskörte feldolgozása és savanyúság készítése volt a fő profiljuk. A gyárat a Merkúr Bank finanszírozta. Az 1930-as években az őslakosság körében még mindig a mezőgazdasági tevékenység volt a meghatározó. A telket vásároló és építő betelepülők kivétel nélkül a környező üzemekbe bejáró ipari dolgozók köréből kerültek ki.
Dunakeszi, Kisalag és Alag 1945 előtt önálló társadalmi életet élt. Alagon a Lovaregylet, Dunakeszin a vagongyár volt a meghatározó anyagi erő. A vagongyár nélkül Dunakeszi teljes egészében mezőgazdasági terület volt. Alagon a lovaregylet alkalmazottai – idomárok, hajtók – nagy összegeket kerestek, ebből nagy villákat építettek. Ezzel szemben az alacsonyabb beosztásban dolgozók közül sokan nyomorogtak. 1931-38-ban a lovaregylet támogatásával épül meg az alagi Szent Imre templom.
Zárt rész volt az első ütemben az 1920-as években 126 lakással megépített vagongyár lakótelepe, ami az egyébként még teljesen falusias jellegű település első kisvárosi jellegű része, nagyrészt csatornázott magyaros eklektikus emeletes épületeivel, saját templommal, iskolával, színháztermes művelődési házzal. Ez a dolgozók számára anyagilag segítséget jelentett, de egyben azt is, hogy minden embert erős ellenőrzés alatt lehetett tartani. Ennek ellenére a főműhelyben dolgozók és a környéken lakók körében baloldali csoportok alakultak ki. A főműhelyben dolgozó baloldali munkások és műszakiak megakadályozták, hogy a front közeledtekor a műhelyben található gépeket a visszavonuló német csapatok elhurcolják. A németek a községet ki akarták üríteni, de a lakosság nem volt hajlandó elhagyni otthonát, ezért csak a leventekorú fiúkat vitték el. A konzervgyárat 1940-ben a Meinl Gyula Kávébehozatali Rt. vette meg.
A községben 100 főt meghaladó zsidó közösség is élt, őket 1944-ben deportálták.

A II. világháború után

Dunakeszin 1944. december 28-án ért véget a második világháború. A két községet (Dunakeszit és Alagot) 1950 elején újraegyesítették. 1950 októberében megalakult Dunakeszi első tanácsa.
A településen az ipart 1945 után még hosszú évekig a járműjavító és a konzervgyár képviselte.
Dunakeszin a szegény parasztok kaptak földet, Alagon pedig a volt cselédek. Több termelőszövetkezet alakult. A 140 holdas uradalom, az alagi major volt a magja az 1948-ban alakult alagi állami tangazdaságnak. Az 1960-as években a gazdaság a megye legjobb mezőgazdasági üzemeinek sorába emelkedett. 5000 hektáros területe Dunakeszitől az Ipolyig terjedt. Felszámolása előtt több mint 35 üzemágat működtetett. Egyik jelentős tulajdona volt például a tihanyi Tourist Center.
A városiasodás útját az 1957 utáni dinamikus iparfejlesztés nyitotta meg. A községbe települt a Mechanikai Laboratórium gyáregysége. Rövidesen nagy beruházással bővült a konzervgyár. Felépült a 3. számú házgyár, majd ezt követte az európai színvonalú hűtőház. A házgyárban évente 4200 lakáshoz szükséges falelemeket készítettek. Ugyanitt gyártották a készre szerelt fürdőszoba térelemeket is. 1977-ben megkezdte a termelést a konzervgyár tésztaüzeme is. Az 1970-es években látott munkához a Magyar Hűtőipar dunakeszi gyára. Elsősorban exportra kerülő bogyós gyümölcsöket dogozott fel, illetve tárolta a hús-, a baromfi-, a hal- és a tejipar termékeit. Kisebb üzemek, szövetkezetek alakultak. Az alagi bőripari szövetkezet 1948-tól, az építőipari kisszövetkezet 1952-től, a Posta betongyártó üzeme 1949-től, a Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat 1970-től működik. Az ipar az 1970-es évek elejére az itt élők 70%-át foglalkoztatta.
Mindez magával hozta a nagyarányú lakásépítkezést, az egyéb kommunális beruházások egész sorát, az ellátás gyorsabb ütemű javítását. A várossá válás gondolata erre az időre érett realitássá. Dunakeszit 1970. január 1-jével nagyközséggé, 1977. április 1-jével pedig várossá nyilvánították.

Lovassport

A dunakeszi lovassport története 1889-ben kezdődött, amikor a Magyar Lovar Egylet – első elnöke gróf Széchenyi Istvánvolt – megvette Alagpusztát és a legnagyobb birtokosként a Szent Mihály templom kegyura lett. A lovaregyletnek korábban nem volt saját tulajdonú versenypályája, s a versenyeket a fővárosban bérelt területeken rendezték meg. Az egylet elnöke1890-ben gróf Batthyány Elemér – a mártír miniszterelnök fia – lett, s ekkor kezdődtek meg az alagi építkezések angol mérnökök bevonásával. A terület korábbi birtokosa, gróf Károlyi Gyula (1837–1890), Batthyány Elemér unokatestvére volt. A gyepesítést Angliából hozatott tarackmaggal oldották meg. Az első futamot már a következő évben, 1891. április 12-énmegtartották, amik 1893-tól rendszeressé váltak az Alagi Díj megalapításával. A vízműhálózatot is kiépítették három víztoronnyal, aminek következtében Alag lett az ország első községe, ahol teljes volt az ivóvízhálózat. A fejlődés következtében 1896-ban már új pályát építettek, amit április 5-én avattak fel. A következő évben tízezer fenyőfát telepítenek a homok megkötése és a levegő tisztítása érdekében, majd 1898-ban megépül a Pavilon épülete.
Egy évtizeddel az alapítás után az itteni trénerek kezéből kikerülő lovak már rangos német, angol, francia versenyeket nyertek. Minden magára valamit adó istálló jelen akart lenni, s Alag akkori peremvidékei beépültek istállókkal. A lovassport ellátására egy major szolgált, amihez svájci tehenészet, három kertészet, gabona- és takarmányföldek, 40 hold barackos és szilvás, valamint két erdőgazdaság tartozott. Helyi specialitás volt a homokon termesztett lovaregyleti spárga, amit még Bécsben is árultak. A gyümölcsaszalóban előállított alagi csemegét pedig még angliai fogadóirodákban is árulták. A lovaregylet segítséget nyújtott 1901-ben az új dunakeszi községháza felépítéséhez, majd 1910-ben megépítette az akkor önállósuló Alag új községházát. A következő évben támogatta az alagi népiskola megépítését is.
A Tanácsköztársaság után, amikor a pesti lóversenypályát felszántották, a magyar lovassport központja Alagra költözik.1921-ben megrendezik az első Magyar Derbyt. A pesti pályát 1925-re sikerül újjáépíteni, ekkor a versenyek nagy része elkerül Alagról, és a trenírozás válik fő feladatává. A lovakat vonattal szállították a versenyekre Svájctól Angliáig, a szerelvények napi rendszerességgel közlekedtek. Fénykorában Alagon 600-nál több ló volt, a világ legnagyobb tréningközpontjai közé számított, a nemzetközi szaklapok rendszeresen beszámoltak a legjobb lovak edzéseredményeiről, az itteni zsokék teljesítményéről. 1935-ben az ún. kilences Bizottmány megalapítja a Nagyalagi ménest.
A világháború után vége lett a virágzásnak a magántulajdon korlátozása miatt. Jelentős károk keletkeztek, sok istálló romba dőlt, a lovak többsége elkallódott. 1945-ben a földosztás során a lovaregyleti földek kétharmadát államosították, s a szovjet hadsereg is elvett egy darabot a repülőtér céljára. 1947-ben az egylet újraindítja a pesti versenyeket és az alagi tréningtelepet.
1951-ben Magyar Lóverseny Vállalat néven államosítják a lovaregyletet. A régi pályát 1954-ben bizonyos változtatásokkal ismét alkalmassá tették versenyek rendezésére, és 1955-től 1960-ig évenként 3-4 alkalommal főleg díjugrató versenyeket rendeztek a hajdan sok küzdelmet megért alagi gyepen. A lónevelés és sport céljára 200 katasztrális hold állt rendelkezésre. Hét nagy telepen 215 boxban telivéreket, 34-ben ügető, 14-ben pedig a diplomata istálló lovait tartották. A telep telivérei sikerrel vették fel a versenyt a legnevesebb külföldi lovakkal is. Többször megnyerték az osztrák, a bajor derbyt és az ausztriai díjat. Dunakeszi az egyetlen magyar város, melynek versenyló tréningtelepe van. A lovasdinasztiák házi legendáriuma, Konrád Ignác festményei, Krúdy Gyula írásai sok lovasbravúrt, európahíres ugróversenyt, kiemelkedően tehetséges lovasteljesítményt örökítenek meg.
1989-ben újjáalakul a Magyar Lovar Egylet. 1994 óta ismét van verseny Alagon. Dunakeszin minden tavasszal megrendezik az alagi lovasmajálist.

Látnivalók

Szent Mihály-templom

A főváros felől a főúton érkezőknek először a Szent Mihály-templom kéttornyú épülete kerül a szeme elé, amely uralja a városképet. A több, mint 250 éve (1756-ban) épített, majd 1944-ben bővített neobarokk stílusú templom a város fő építészeti értéke.
A Szent Mihály-templomtól két perc gyaloglásra található a művészi kidolgozású Hősök Szobra, amely az első világháborús áldozatoknak állít emléket.

Kegyeleti Park 

A városba látogató számára érdekes látnivaló lehet a Fő út mentén fellelhető, a város szépen gondozott régi temetője, a Kegyeleti Park. Legrégebbi sírköve 1841-ből való. A parkban található a város '56-os emlékműve a Gólya is, amely Lengyel István munkája. Szintén a parkban található a XVIII. században épített Szent István király kápolna, amely a falusi barokk kápolnák egyik szép példája.

Duna part

A Duna-partra leérve kellemes perceket tölthetünk a sétányon, ahol hangulatos éttermek, cukrászdák is várják a folyó szépségében gyönyörködőket. A Horányi rév közelében található a város római kori emléke, a limes erődrendszerének egyik maradványa. A terület feltárása és bemutathatóvá tétele most van folyamatban.Ugyancsak a Duna-partról indul az a kerékpárút, amellyel akár Szobig is eljuthatnak a városba érkező turisták.

Késő római kikötő és révhely

Duna sor 28-32. A jellegzetes római kikötőerődök – egy központi és két saroktoronnyal – jellegzetes példánya, aminek helyenként 140 cm-es magasságig megmaradtak a falai. Ilyen erődök alkották a Duna balparti (azaz az ellenséges területre eső) contra castrum-ok sorát, aminek ezen tagját I. Valentinianus császár rendelte el.

DVSE 

A Duna-partról és Rév úton visszatérve a DVSE sporttelepén teniszklub várja az aktív kikapcsolódásra vágyókat.

Jézus Szíve-templom 

A Fő útról a Béke útnál lekanyarodva találjuk az 1942–1944 között épült Jézus Szíve-templomot, amely az előtte lévő sétánnyal szép látnivaló. A Jézus Szíve-templom körüli utcákban találjuk a '20-as években épült, gyönyörű szecessziós kivitelezésű házakkal tarkított műhelytelepi lakónegyedet.

József Attila Művelődési Ház 

A Műhelytelep központjában áll a József Attila Művelődési Ház, számos kiállítás és kulturális rendezvény színhelye. A művelődési ház főbejárata előtt találjuk városunk szülöttének, a költő Gérecz Attilának az emléktábláját.

Szent Imre-templom 

A vasút túloldalán, Alagon, a róla elnevezett téren magasodik az 1935–1939 között épült Szent Imre-templom, az ország első "levente temploma". A neoromán hatású épület fő érdekessége Zsolnay cseréppel kirakott tornya és szép, a kora keresztény bazilikákra hasonlító belső architektúrája.

A Városháza

1901-ben épült az akkori Községháza a Magyar Lovar Egylet támogatásával.

Alagi lóversenypálya és tréningcentrum

Alagon járva nem hagyhatjuk ki a tréningközpont és a 118 éves lóversenypálya megtekintését. A versenypályán ugyan jelenleg nem zajlanak futamok, de a legjobb hazai versenylovak továbbra is itt edzenek, köztük a világhírű Overdose. A tréningközpont nagyszerű lovaglási lehetőséget biztosít az ide látogatóknak.
A lóversenypálya mellett található a város vitorlázó- és sportrepülőtere, ahol két repülőklub várja a repülni vágyókat: az Opitz Nándor Repülőklub és a Malév Repülőklub. A repülőtéren vitorlázó sportrepülés és sportpilóta képzés is folyik mindkét klubban. Itt van a Magyar Vitorlázórepülő Keret bázisa is. A repülőtéren számos gépet megtalálhatunk. A gépekkel sétarepülést is tehetünk, tervezhetünk családi kirándulást AN-2, Z43, Wilga, valamint vitorlázó repülőgép típusokkal.
Az utóbbi időben az önkormányzat az itt működő sportklubok ellehetetlenítésén fáradozik, így ezek fennmaradása kétséges.

Dunakeszi-alsó

Érdemes kitérőt tenni Dunakeszi-alsó felé is, ahol az Alagi-majorban rálelhetünk egy XIII. századból származó templomromra. A szépen rendbe hozott romépület Dunakeszi középkori temploma volt.

Árpád-emlékmű

A Szent Imre téri körforgalomban kapott helyet a civil összefogásból megvalósult emlékmű, mely kompozíció az egységet, az összefogást jelképezi.
Elhelyezkedése
Dunakeszi (Magyarország)
Dunakeszi
Dunakeszi
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 38′ 11″k. h. 19° 08′ 31″Koordinátáké. sz. 47° 38′ 11″, k. h. 19° 08′ 31″osm térkép ▼
Dunakeszi (Pest megye)
Dunakeszi
Dunakeszi
Pozíció Pest megye térképén

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése